Vasárnap délután van. Holnap jön egy újabb hét, amikor a napok 25 órából állnak... Így már vasárnap mély letargiába vagyok, hogy már megint jön a daráló. Mindez úgy, hogy amúgy is nem éppen stresszmentes volt a hetem.
Borderline bipolar - jellemezhető az állapotom egy angol szóösszetétellel. Szóval gondolkodom, azaz csak próbálok gondolkozni, amikor csörren a telefon. Nézem ki az, áá Levi(M5), és egy vigyor jelenik meg az arcomon. Látom, mert velem szemben a tükör. No, még mielőtt felveszem, belegondolok: Ebből megint nem fog "jó" kisülni... :-)
Ha valaki nekem azt mondta volna vasárnap 15:00-kor, miközben a szobámban magányosan ücsörögtem, hogy én 20:00-kor három BMW mellett BMW-s kollégák társaságában, a lenyugvó nap sugarai mellett fogok önfeledten beszélgetni a világ nagy dolgairól, akkor neki azt mondtam volna, hogy: Te álmodsz barátom, ilyen csak a mesében van...
(...)
És másfél órával később már meg is érkezik a házunk elé, nem kicsi hangorkánnal a hamisíthatatlan, eredeti BMW E39 M5 mit V8! És én, noha már 1,5 órával ezelőtt már-már temettem magam, most mosolygok!
Valahogy felébredtem, és mint már régen sokszor, most is tapasztalom: amint elmerülök a BMW-k világában elfeledem, hogy van külvilág, hogy jön egy húzós hét megint. Hanem csak én, mi és Ők, a vasak vannak. Ez szerelem, hobbi, őrület - kinek mi.
Szóval felvidulok, és már azon is kapom magam, hogy a Mareszban ülök és robogok egy M5-ös után...
De innentől jöjjenek a képek!
Édesapám múltkor gondolt egyet és slaggal leverette a Mareszt. Majd beállt vele a garázsba, kéziféket behúzta. Én 4 nappal később beleültem a kocsiba indulnék, és nem megy a kocsi. Olyan mintha benn lenne a kézifék, pedig ki van oldva. Majd nagyobb gázfröccs, Marcsi égnek emeli a seggét majd elindul kifele a garázsból, és sercegve megáll. Nem esek pánikba, beszarásjelző nem ég. Kiszállok, és rutinosan megindulok a kerekeket megnézni: és telitalálat: full rozsda a fék. Na itt a tettes. (Amúgy kint a forgalomban pár erősebb fékezés, és máris minden rendben!)
Aki először szépült meg: A bestia.
Levi barátom, amióta kint kell, hogy álljon a BMW-jével nagy állatbarát lett!
Nem hittem a fülemnek amikor mesélte, hogy mennyire szereti a nyesteket. Összejárkálják a gyönyörű szép, és mindig tiszta kocsiját, minden pici lyukba belepiszkítanak. Egyszerűen imádja őket! Minden pénzt, és idegességet megérnek!
A Bestia készen! Azaz még, nem teljesen, de a mosással mindenesetre igen.
(Off: Eszméletlen ez az orr!!! Már volt szerencsém találkozni vele nem egyszer, de valahogy mindig lázba hoz. És a hang! Emlékszem amikor először beleültem. Hát füligJimmy volt! És a helyzet még ma sem változott sokat: csak hátra ülök/ülünk be, ha lehet és hallgatom, hallgatjuk a bratyóval:
EZ A V8 SOUND GYEREKEK!!!
Meg mint az idióták táncoljuk körbe örvendezve a hátsó négy klaffogó kipufogót! )
