Unos-untalan nekem szegezik a kérdést közeli, s távolabbi BMW-s barátok, blogolvasók E-mailban, facebookos privát üzenetben, hogy ugyan mondjam már meg, hogy mire is lenne jó majd cserélni a szeretett kis E46-os masinánkat, ha majd eljön az idő, egyáltalán eljött-e az idő a cserére?
Faggatnak, hogy mondjak én tippet, mert nekem mégiscsak több rálátásom van a közeljövőben szóba jöhető BMW palettára, mint nekik, akiknek eddig egy-egy modell került csak látószögükbe.
Anno nagy álmom volt a fenti autó. S a "katalógus" egyszercsak valóság lett. Az álom és ennek varázsa esetemben még mindig tart, így típuscserén (a közeljövőben még) nem gondolkodom. De ezzel más lehet, hogy nem így van.
Nos, azt le kell szögezni, hogy én nem vagyok mindent tudó, és nem is kell a véleményemet elfogadni, azonban egy többé-kevésbé objektív megközelítést próbálok adni, hogy én hogyan gondolkozom az aláhúzottak esetében.
Előrebocsátom, hogy a válaszadás nekem sem könnyű, hiszen hazudnék, ha azt írnám, hogy én nem gondolkodtam volna el azon, hogy ugyan merre is lesz a tovább, ha lesz (mert előbb utóbb) kell, hogy legyen továbblépés? Azt tudom, hogy esetemben csakis a BMW jöhet szóba, így tehát alapvetően két lehetőség létezik:
I. rövidtávú megoldás (5-6 év): marad az E46, s műszakilag-esztétikailag kiváló állapotban tartjuk, s extrásítjuk (korszerűsítjük). Magyarán megadjuk neki, ami idős BMW léte ellenére jár neki, +amiben elavult azon javítunk/korszerűsítünk. Erről külön bejegyzésem szól "BMW E46 finomságok - Sperr, Harman Kardon, utólagos (érintőképernyős) navigáció és egyéb szépítgetések" címmel.
II. hosszabb távú megoldás (10 év): típuscsere, egy újabbra.
Én jelenleg a rövidtávú megoldás mellett döntöttem. Miért?
- Egyrészről E46 szerelemből, ami már több, mint 5 éve töretlenül tart: imádom a modellt, szép alakja van, még nem múlt el az E46 varázsa, ugyanis meg tudom még ma is csodálni nemegyszer, s nem kétszer. Belül minőségi, esztétikus tér fogad s kényeztet, az autó még manapság is erős, de minimum átlagos teljesítménnyel bír. S - bár ez nagyon nem mérvadó - de takarékos is. Ezt a választ tehát vehetjük úgy, hogy szubjektív szempont.
- Másrészről, mert még nem érzem magamat kellően elhatározottnak egy cserére: ugyanis ami a szerelem mellett egy sokkal objektívebb dolog, az az, hogy kiismertem a modellt. Sőt bátorkodom azt leírni, hogy kitanultam a modellt. Kellően beleástam magam minden egyes apróságba, otthonosan mozgok felszerelés, gyári vagy épp típusidegen kiegészítők, típusbetegségek, érdekességek, és egyéb tapasztalatok/megfigyelések/alkatrészbeszerzések terén. Nagyon újdonságot a széria mutatni már nem tud. És ez komoly biztonságérzetet ad.
Persze ebből jöhet az is, hogy ez jó, mert kiszámítható, de rossz is mert megunhattam. Utóbbira részben az előbbi pont cáfol rá, előbbire pedig az a válaszom: igen, éppen ezért nem érzem magamat kellően elhatározottnak egy cserére.
Ugyanis BMW-s létemre, reális anyagi keretek között, jelenleg nem látok alternatívát az E46-os kiváltására. (Lásd kicsit lejjebb a hosszabb távú megoldás részletezésénél.)
- Harmadrészről ezt semmi sem indokolja. A jelenlegi családi állapotom, és az amire én használom, arra egy E46 330i Touring tökéletesen megteszi: azaz egyedülálló, a közeljövőben nem családos (bár a kombi maximum 2 gyerekig elegendő), emellett az autóval évi 10-14 e km-t menő életformám van. Az autóm felhasználása 70% szabadidő (magyarországi és külföldi túrák, hétvégi szabadidő), 30% munka felhasználású (projektmenedzser). Városra/bevásárlásra/futkározásra, stb. ott van egy Ford Fiesta, ami 100%-ban üzembiztos szolgálatot tesz, s tökéletesen kiegészíti a sorhatbenzinest. De még ha nem lenne a Ford, akkor is elegendő lenne nekem a 3000-es BMW. Évente nem mennék vele akkor sem többet mint 20-30 e km (most évi 10-15 e km-t megyek vele). Emellett nekem 30i kellő komfortot is biztosít (lásd bejegyzéseimet a különféle extrásításokról, állapotjavításokról), amihez azért már nagyban hozzászoktam, így nem mondanék le róla, egy felfele váltás során sem, amikor mondjuk fiatalabb BMW-t vennék, de nem lenne benne annyi extra sem, mint amennyi jelenleg az enyémben megtalálható.
Szóval, aki hasonló élethelyzetben van, mint én, annak a csere szerintem még fölösleges. Bírjon még ki 5-6 évet, s akkor utána tényleg egy lépést előre lehet tenni, akár az F széria irányába is, mivel addigra már az is kipróbált típus lesz.
Nekem mind a mai napig tetszik a formája! ;-)
Egy megbecsült és karban tartott E46-os minimum még 5-6 évig hű társa maradhat az embernek. Persze egy-egy kopó alkatrész csere, meg egy-egy megöregedő rendszer (pl. púpos hűtő, leszakadó ablakemelő, elszakadó vezeték a csomagtérajtóban, hátsó abalaktörlő-tengely berohadása, BC kar kontakthibája), imitt-amott egy kis rozsda (ami időben kezelve nem vészes), egy-egy turbó, vagy épp olajfogyasztás (M54 motorok) ugyan időleges bosszúságot okoznak, de alapjában véve megegyezik a vélemény abban a tekintetben, hogy az E46 egy szerethető és üzembiztos autó.
(A képen amúgy Marci E46 sorstársam gyönyörű, gyári állapotú, manuál 30i-je látható. Megadja azt, amit meg kell neki adni s nem is lesz vele gondja. Ő is hosszabb távon tervez az autóval.)
Egy limitált szériás "Edition 33" és a 30i-m. Mindkettő megbecsült, magas szinten karban tartott, igényes példány. Gergely barátom - hozzám hasonlóan - nem sajnálja a pénzt/időt az autójától, s mindketten elégedettek vagyunk velük, s hosszabb távon tervezünk a Touringokkal. Gergely egy E87-es 1-esről fordult vissza az E46 felé, miután az újabb modellbe "belefáradt" anyagilag is, lelkileg is...
Hosszabb távú megoldás, azaz nézzük az alternatívákat!
I. alternatíva: 1-es BMW, azaz E87 és társai E81/82/88 illetve F20
Azt bevezetőként tudni kell, hogy az 1-es BMW a hármas BMW-ből eredeztethető, egészen pontosan az E46 kompótból (Compact) lett. S Isten őrizzen attól, hogy egy kompótost is megbántsak, de anno a BMW-s modellpaletta legalján a Compact 3-as állt, s ezt vette át az 1-es BMW 2004-ben. (Ezért lett olyan rövid az E46 Compact élete, s nem ért meg egy faceliftet sem.) A modellpaletta alján állás, pedig maga után vonta a csekélyebb felszereltséget (elhagyott funkciók, pl. sokszor beltéri zárható tárolórekesz sem járt hozzá, vagy kisebb motorválasztékkal volt kapható, stb.) s sajnos a gyengébb minőséget az 1-es BMW is megörökölte.
Indításként: a legnagyobb megdöbbenést nekem az a felfedezés okozott, amikor élőben tapasztalhattam meg, hogy mit is jelent a félbőr az egyeséknél: konkrétan műanyagfélbőrt. Felrepedezett a "bőr" egy 10 éves autóban. Ami BMW lenne, vagy mifene...
