Mi a helyzet Debikével? - BMW E46 320d Touring egy év távlatából

Hosszú idő telt el, de nem esett szó a blogomon messze a legnagyobb népszerűségnek örvendő 320d Touringról. Adódik tehát a kérdés: hogy van a Debike?

Debike köszöni szépen megvan. Nevét amúgy onnan kapta, hogy április 24-én Debóra napján került magyar forgalomba, és mivel nevet kellett adni az autónak, így esett a választás a Debórára, amit persze becéztünk így lett Debike. (Másik beceneve már nem annyira hízelgő: a rendszám nyomán, mely MJK-... egyesek egyszerűen csak májkrémnek hívják...)

Debike immáron fedett helyen. Kellett körülbelül 1-1,5 év a feltámadáshoz, ami még napjainkban is tart

A beltér szinte teljesen átalakult: műszerfal-kormány-tükrök-ülések-ajtó és tetőkárpitok-középkonzol mind sötéttónusúra lett cserélve. (2014. nyári állapot)

Az autó, ami amúgy azóta átment egy tulajdonosváltáson is - egyik jóbarátomtól a másikhoz került át -  folyamatosan a szépülés/megújulás/feltámadás állapotában van. Ez a tény, azt figyelembe véve, hogy közel 15% esélye volt csak arra, hogy ne a bontóban végezze, nagyon kiváló eredmény.

Ugyanis anno (közel 1,5 évvel ezelőtt) olyannyira off állapotban volt, hogy még elbontani való autónak sem érte volna meg megvenni. Ennek szemléltetésére pár "hízelgő" adat az autó akkori állapotáról:

• totális "turboschaden", kipufogó lyukas, s még ki tudja mi minden motorikus finomságok bukkanhattak volna fel
• az autón körbe rohadások, bal első sárvédő durván megnyomva, de emellett még több horzsolás, ütődés is volt
• a rohadás/rozsdásodások megérnek egy külön felsorolási pontot ugyanis, lényegében az autón nem voltak ép elemek: mind az 5 ajtó kuka, küszöb, sárvédők (elöl-hátul) rozsdásak
• csomiajtó nem nyílik, mikrokapcsoló beázva-kidögölve,
• beltér brutálisan bűzlött a cigiszagtól
• ülések, padló mocskos, sáros, olajos
• (sima busz)kormány, váltókar lefoszlott bőrrel.
• Futómű kuka (szilentek, lengéscsillapítók, rugók)
• Az autó egyetlen előnye a 16.9-es navi lett volna, ami pedig nem működött rendesen. (BM54 kifingott: nem volt hangja a navinak, s psze rádió sem volt)

S végül az állapotáról elárul valamit, hogy olyannyira nyüstölték szegényt, hogy szó szerint a halálba hajtották. Addig ment amíg meg nem adta magát. És ezt elég sokáig bírta. (Vételkor 350.000 km felett volt a futásteljesítmény). Az autó úgy került be a kereskedésbe, hogy tele volt a tank: azaz ment, ment, egyszercsak beadta az unalmasat, ezután bevitték a kereskedésbe, betolták egy sarokba és sorsára hagyták. Az autó maradt is volna így, ha egy magyarországi huszonéves fantáziát nem lát abban, hogy életet leheljen egy meggyötört, kizsigerelt vasba...

Egykor...

 

...közben...

  

...és most.
(Különösen izgalmas: fekete küszöb, lábtartó, krómkeretes műszerfalegység és M-es kormány, illetve M-es váltógomb)

Külcsín nemsokkal a megvétel után:

Az autó gyári M-es (azaz nem utángyártott, hanem eredeti) lökhárítót kapott. Persze csak elöl, hátra minek is, és "természetesen" fékhűtő sem volt hozzá. Igazi ratyigyerek kivitel, már csak ez ///M festes matrica hiányzott róla. 

IGEN ÁM DE! NE FELEDJÜK, HOGY...

...jelen esetben a "tucatpakettnek"  az autóra történő felkerülése mögött kizárólag gazdasági érdekek álltak: történt ugyanis, hogy a gyári (sima, sérülésmentes) lökhárítóra igény mutatkozott, azaz jó pénzért meg lehetett tőle válni. Így ködlámpával, díszcsíkkal együtt pikk-pakk lekerült az autóról. És mivel az autó löki nélkül nem maradhatott, így megkapta az elfekvőben lévő M lököst. 

Nem szabad elfelejteni továbbá azt sem, hogy ez az autó nem találkozós autó volt (és ma sem az), hanem úgynevezett "munkáskombi" státuszú. (Mondjuk én utálom ezt a megnevezést, de tény, hogy az autó funkcionálisan van használva, nem esztétikailag. Magyarán pakolnak bele, hajtják nap, mint nap. Kint áll télen-nyáron, mosót ritkán lát, mint ahogy belső nagytakarítás sem napi gyakoriságú. Ez viszont nem jelenti azt, hogy műszakilag ne lenne karbantartva! Erre az egykori és a jelenlegi tulaja is nagy gondot fordít!)

Külcsín napjainkban:

Visszatérve az autó külsején történt átalakításokra kicserélésre került:

1. mindkét oldalon a sárvédő (mielőtt felkerültek az amúgy rohadásmentes szín azonos sárvédők azelőtt savas alapozót, alvázvédőt, majd rücsit kaptak)
2. ajtók körbe mind 
3. küszöbök is rozsdátlanításra, majd újrafestésre kerültek
4. csomagtérajtó is teljesen új: a szín azonos angol bontottban még a mikrokapcsoló (rendszámtábla-világítás) tömítése is ki lett cserélve
5. s hátulra is megkapta az M lököst, illetve 
6. előre is bekerültek a fékhűtőcsövek.
7. Emellett természetesen az egész autó minden apró pörsenése, kavicsfelverődése, stb. kijavításra került.

Fent a hátsó M-es lökös is. Így már van értelme az elsőnek is...

Motorikusan illetve futómű

Téli-nyári átállás - Alu vagy acél és magénvéleményem a téligumik terén: ismételten Michelin a nyerő

Abban azt hiszem semennyi kétségünk sem lehet afelől, hogy a BMW-sek táborában (de főként igaz ez a BMW fanatikusokra) a téli-nyári átállás egy igazi drámaként fogható fel: ugyanis nem elég, hogy ilyenkor ősszel korábban lesz sötét, sokszor van köd, több a vad az utakon, sűrűbben esik, s lesz szmrötyis az autónk, de még a hőn szeretett nyárifelniktől is meg kell válnunk, mert a BMW-sek jelentős tábora télre az acélfelnit teszi fel - az igényesebbek még dísztárcsát is felpattintanak.

Elől még a nyári (felni: styling 160) , de hátul már a téligumi (felni: styling 73) van fenn! A téli-nyári átállás nálam ebben az évben 2014. október 28-án történt meg. (2013: nov. 23, 2012: nov. 21.)

A Michelin (egyszerűbben: mislen :-) ) prémium minőségű téli gumikat széleskörűen használják a BMW-sek. Én is erre a márkára esküszöm ha téli gumiról van szó!

Az alufelnikről

Ritkábban történik meg az, hogy télre is alu kerül fel, de rendszerint ez is kisebb méretben, mint ami a nyári és nem is olyan szép, dekoratív, illetve esetenként padkázott, rondább darab. Amúgy télen - többünk tapasztalata alapján - az alu semmivel sem rosszabb, mint az acél, ellenben egyszerűbb, mint a dísztárcsás acél, és könnyebb is tisztítani.

Speciális eset a felnik esetében akkor áll elő, ha 330i-nk, vagy 330d-nk van, ugyanis ezeken ún. nagyfék van, és ezekre az autókra 17-es alatt nem megy fel felni. Így nekünk marad a ritka 17-es acél, de leginkább az alu 17. Annyi esetleg kiváltság lehet, hogy nem kell télire 225-ös méretet venni, hanem van olyan 17-es, amire a 205/50 is felmehet.

Amúgy a BMW E46 17-es kínálata a BMW felgenkatalog szerint így nézne ki:

Megfigyelésem szerint a leggyakoribb 17-es felnivariánsok 46-osokon: 1. styling 44, 2. styling 73, 3. styling 79 és 137, ritkábban: styling 96 és 89.

Nálam a nyerő a Styling 73-as variáns. Az oka elég egyszerű: ezzel vettem a kocsit kint No-ban, és hülye lettem volna lecserélni, mivel eredendően is a sűrű-küllős BMW felnik tetszenek, másrészről a gyári előírások szerint a styling 79 és 98 mellett csak erre mehet fel 205/50 R17-es gumi, s nekem meg pont ilyenre volt szükségem. (Télre amúgy is keskenyebbet teszünk fel + a 205/50 olcsóbb, mint a 225/45 méret...)

A gumikról

Sokan nem így gondolják, pedig megmásíthatatlan tény, hogy autónk egyik legfontosabb szereplője abban a versenyben, mely úgy hangzik, hogy időjárás+út vs. autó, az a GUMI! Ezen gurul a kocsi, ez adja át az útnak a fékezést, kanyart, gyorsítást és nemcsak szárazon és esőben, hanem télen hóban és igen(!) jégen is! Ugyanis a téligumikat tesztelik jégen is. Persze "jégenjárásuk" nem mindenható, de korlátozott mértékben (pl.: ónos eső) ilyenkor is tapadást biztosítanak.

Azt ma már mindenki többé-kevésbé belátja, hogy a nyári gumi télen sz...rt sem ér. Persze lehet vele próbálkozni, de gondolom a gumi miatt senki sem szeretné gyönyörű BMW-jét az árokban látni, úgyhogy ezen ugorjunk is át, s nézzük az örök kérdést: melyik a legjobb gyártmány/márka/típus?

Itt sajnos le kell lomboznom a társaságot, ugyanis a tutifrankót én sem fogom megmondani, hanem csak elmondom, hogy én hogy választok gumit télen. 

Nálam a prioritás így néz ki:

Alap, hogy csakis prémium márka jöhet szóba: Michelin, Continental, Dunlop, Bridgestone, Semperit (igen figyelemreméltó a márka téligumik terén!!), Hankook és Pirelli (téliben a piros-sárga logós márka nem remekel annyira. Nem úgy mint nyáriban...)

Aztán a tesztek (pl.: az ADAC 2014-es téligumi tesztje) nem szoktak meghatni, hacsak annyiban nem, hogy mindig konstatálom: jé milyen érdekes, hogy a prémiummárkák végeztek legelöl. 

Nálam a lényeg egy gumi kiválasztásánál az alábbiakon van: milyen a teszten kapott érték...

1. nedves, 
2. havas, 
3. jeges,
4. száraz úton. 

A zaj-fogyasztás és kopás nem érdekel! Ezek nem biztonsági tényezők, s ezek alapján lett a nálam favorit Michelin Alpin 5 csak 7. a listában, pedig nedves úton az elsőhöz képest nem sokkal maradt le, havason ugyanolyan lett, jegesen is, szárazon kicsit gyengébb, de a zaj, meg a kopás lehúzta.

S faramuci dolog, de az 1. és a 7. helyezett között csupa olyan gumi van, aminek a fenti négy tényezője általában rosszabbak, mint a 7.-é!! Pl.: havas és jeges út pontszámai!! S kérdem alázatosan! Mi a fontosabb? A zajhatás, vagy az, hogy nem csúszkálok télen?

Jó persze eltúloztam, hogy a 2.-6.-ig a gumik csupa "rosszak" lennének, mert ezek is jó gumik. Sőt! 

Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a pontozást azért érdemes megnézni az európai zöld-energiatakarékos-környezetvédős-bla-bla világunkban...

Nálam a márka bizonyított: MARcsikámon a Michelin Alpin A4-e volt megtalálható, míg a 30i-re ennek utódját az Alpin 5-öt vettem meg. (Összesen a 4db  205/50 R17 93Y méretben 180.000 Ft volt.)

A fentiek mellett nálam azért is esett a választás a Michelin téligumira, mert anno a MARcsikámon is nem egyszer bizonyított (brutális hóesés, ónos eső). Eredendően Alpin 4-et akartam venni, de amikor felhívta a figyelmemet a kereskedő, hogy van egy újabb verzió is, akkor egyből mondtam jöhet. Mindezt tettem úgy, hogy még ki sem jött róla az ADAC teszt... De én megbíztam a gumigyártóban. A mislen azért nemhiába mislen. Sokan fikázzák, hogy már ez sem a régi, bla-bla-bla de nekem bevált, így járt utat járatlanért el nem hagyok!

"Nem kell be....ni ez még nem rock n roll!" - avagy milyenek a 30i-s hétköznapok

Bevezetés gyanánt

2014. májusában búcsúztam MARcsikámtól, attól az autótól, amin megtanulta az egyszerű halandó (értsd.: kezdő BMW-s), hogy milyen is az, amikor a kocsi alatt olajtócsa van, s ami persze tegnap még nem volt ott, vagy milyen az amikor először villan ki a sárga olajlámpa. De ezek mellett persze tudta élvezni hosszú utakon át azt, amit csak egy BMW tud nyújtani: a páratlan vezetési élményt.

Majdnem teljes futómű-felújítást követően (lengéscsillapítók, szilentek) fél Európát bejártam/bejártuk vele. Dinamizmusa, kényelme, komfortja (bőr ülés + gyári sötétítés) hozza a BMW-től elvárt szintet.

A második autó nem tud első lenni. És noha ez csak egy üres frázis mégis igaz: már nem éltem meg akkora örömnek az első olajcserét, mint anno a MARcsinál. Nem fogott el hatalmas lelkesedés, amikor a 30i-nél is le kellett bontani a fél csomagtérajtót, hogy a teljes/részleges rozsdásodást, mely típusbetegség kikezeljük. Akkor anno nem keveset szórakoztunk el vele. De meglett az eredménye, mert az új gazdájának ezzel már nem kell foglalkoznia. 

Néha akadt ilyen is: süt a nap s árnyékba kellett vonulni! 

MARcsi és az utód - különbség

Emellett azonban kilométert is tettem bele eleget, ugyanis 3,5 hónap alatt közel 6.500 km-t! (Minden relatív! A MARcsival összesen tettem meg két év négy hónap alatt kb 11-12 e km-t!!!) Megjártam vele Bécset, Voitsberget, Illereichent-Münchent s psze sok nagyvárost hazánkban. Itt adódik az első nagy különbség a MARcsihoz képest, mely az "élményben" foglalható össze. Egy csúcsmodell hathengeres egy majdnem alapmodell 18i-vel - mégha a nyomatékos N42B20A-ról is beszélünk - NEM hasonlítható össze. 

Úton hazafelé Illereichenből. Persze napsütéses időnk volt végig! Amúgy pedig nem volt kis táv, amit Levente barátommal 2 nap alatt lenyomtunk!

A 30i-s hétköznapok színe-java

Mi más is érdekli általában a BMW-s társadalmat, mint a 

1. fogyasztás, 
2. előjövő hibák, és 
3. az utólag beszerelhető extrák (ültetés, tucatpakett, felnicsere, stb.) 

Ritkán esik szó az élvezetről/élményről pedig ennek kellene az elsőnek lenni. Nálam ez is volt az, de erről már írtam így marad a most felsorolt három tényező.

Bajorország csodás falujában tökéletes felvezetést kaptunk: BMW E91 325iA volt az, ami mutatta nekünk az utat!

Eső-eső-eső, illetve megtett km-erek. Az autó eddig ötösre vizsgázott, és remélem, hogy így is marad - igaz mindent megteszek érte! 

Egy szokásos pihenő: Landzeit Hotel - Mondsee

Ebből én a fogyasztást nem szeretném túllihegni, hanem annyit mondok, hogy a 330i Touring manuálissal, 225/45 R17-es papucsokon 13 litert eszik! Igen ennyit, de van hogy 20,4 litert. Ezt akkor produkálja, amikor kijövök a tankolásból és ki van nullázva az átlagfogyi mutató: ilyenkor ennyit mutat! Ez a fenti két mondatot azoknak szántam, akik egyfolytában azzal vannak elfoglalva, hogy a 20i, vagy a 18i eszik-e keveset, vagy ne adj Isten a 20d? Ha fáj a tankolás, akkor ne akarj nagy hathengerest!

Amúgy viszont nekem az alábbi átlagok jöttek ki: (Egyes tankolások után a beletöltött benzin és a megtett kilométerekből számolva, s közel teljes tank kifogyasztása után.)

1. alkalom: 10,12 liter

2. alkalom: 9,02 liter

3. alkalom: 8,45 liter (BC szerint: 8,3)

4. alkalom: 10,16 liter

5. alkalom: 9,23 liter (BC: 9,4)

6. alkalom: 8,3 liter (BC: 8,3) (Németo nagy táv)

7. alkalom: 8,4 liter (BC: 8,3) (Németo nagy táv)

8. alkalom: 10,27 liter

9. alkalom: 9,35 (BC: 9,35)

10. alkalom: 9,27 liter (BC: 9,4)

Emlékszünk még a MARcsi fogyasztására? (1995ccm, 143 ló?) Na akkor ezek fényében nézzük át mégegyszer a fentieket! A konklúziót vonja le mindenki maga, csupán annyit tennék hozzá, hogy a vezetésem nem az a finomkódó, sokkal inkább a lendületes, sportos illik rá. (De nem is a szarrátiltat!)

(Ja és, hogy a BC nem sokat téved!)

Aki ismer az tudja! Nem a fogyasztásáért vettem, de amit tapasztaltam az letaglózott!

Itt éppen a rekord fogyit látjuk 130 km/h-val megtett 54,8 km-nyi autópályázás után. Persze ez változott, de teljes tankot kifogyasztó pálya-autóút-egy-egy település utazások után a fogyasztás rendszerint...

6. Balatoni Powerfanatics.com BMW találkozó - 2014. Augusztus 15-17. Zamárdi

Amióta BMW tulajdonos vagyok a balatoni BMW találkozót egyik évben sem hagyom ki. Így részt vettem a 4., 5., és idén a 6. Póverfantasztikus BMW találkozón is. Az idei rendezvény - mivel a programok úgy nagyon sohasem hoztak lázba - számomra ugyanúgy telt, mint az elmúlt 2 évben: bóklásztam a szebbnél-szebb autók között, s szóba elegyedtem azokkal akikkel megérte eszmecserét folytatni. Mert persze voltak olyanok, akik rohadtul nagyra voltak magukkal, s gőgösen pöffeszkedtek autójuk mellett. Ezeket elkerültem.

Észrevételek:

• Ennyien még sohasem voltak.
• Oldtimer autóból viszont jelentősen kevesebb látogatott el a találkozóra
• ugyanúgy E38-asból és E31-esből (8-as BMW) is kevesebb volt, s
• a modernkori M-esek felhozatala csupán két E60M5-ből és - ha jól láttam - egy E92-es V8-asból állt. 
• M-esek közül egyértelműen E46 M3-ból volt a legtöbb.
• Nekem annyira nem tűnt roncsautó találkozónak a mostani tali: kevés volt a szarrárohadt, leszakadtlökhárítós, "roncs kaszniban épp, hogy élek" autók.
• Ellenben olyan patika E36-osokat láttam, amik - őszinte leszek - meglepetésként értek. De voltak kifogástalan állapotú E46-osok és 39-esek is!
• Nem egy off autó is akadt a találkozón, ami a be nem jutó BMW-k elől vette el a helyet. (Egyedül egy volvót láttam, ami sajátos BMW jegyeket magára öltve asszimilálódni akart... :-))
• A bejutás szerintem ezen a talin jobban megoldott volt, mint tavaly. Ja és voltak parkíroztató emberek is! 
• A gumifüst és drift produkció sokkal gyehenábbra sikerült mint a tavalyi, vagy azelőtti. Alig volt jelentkező, és igazán póverfúl vasak sem léptek fel.
• Ellenben a sexy autómosás produkció jóra sikeredett! Bár élőben nem láttam, csak telefonos videóról, de fiatal, csinos, kevés km-es jányok mostak egy 523i-t, úgy, hogy véletlenül pár ruhadarab is lejött mosás közben...
• A szépségverseny megint kígyózó sorokba torkollott.
• A bringás csávó (szpíker) végre talált magának 5 perc erejéig egy valódi bringát.
• Az egy négyzetméterre eső M-festes matricák száma a tavalyi szinthez képest jelentős visszaesést mutat! (Talán már nem népszerű annyira.)

A találkozón szereplő autókról a korábbi évekkel ellentétben sokkal kevesebb fotót lőttem. Ennek oka az, hogy azért 3 év tömény BMW-zése után azért az ember belefárad egy picit a töméntelen BMW áradatba, és akarva-akaratlanul is már csak a kuriózumokra koncentrál. Éppen ezért szinte csak olyan fotókat lőttem, amin nem hétköznapi autók, vagy érdekességek vannak.

Jöjjön is tehát a képes beszámoló!

Indulás - Balatonvilágos 

Indulás előtt egymás mellett két csúcsmodell: 330i Cabrio, és 330i Touring.

Egy ilyen udvart sokan elfogadnának, ugyanis volt itt minden! Benzin-diesel, SAV, és M is! Egyedül Qpé nem! + medence!

No akkor induljunk el! Bal kísérő egy V10 M5!

Érkezés - Zamárdi

A szokásos egy helyre parkolás. Most mázlink volt, és árnyas helyen vészeltük át a találkozót. Nem úgy, mint a tavalyit vagy a tavalyelőttit.

Hogy egyértelmű legyen minden. :-)

Ilyen egy klasszikus BMW találkozó: BMW-BMW mindenhol, ameddig csak a szem ellát. Általában E36-39-46-60/61 volt a legjellemzőbb széria.

Megúnhatatlan formák: E36 és ezen belül is cabriók. Az elől álló alighanem egy 318i.

A beltér pompás volt! Főleg, hogy nekem amúgy is a kedvenc bőrbelső mintázatom az, amikor egy bőrülés széle, egyfajta kontúrként más színű "szegéllyel" kerül kiemelésre!

Ezeket a Z3-asosokat mindig is nagyon bírtam. Egy külön világ az övüké...

Aki asszimilálódni (elrejtőzni) tud, azt nem cenzúrázom! :-)

Keresd a hibát a képen!

(Megfejtés: fordítva van az index... :-))

Bemutatkozik a BMW E34 M5 - Kezd teljessé válni az ///M5 paletta!

Csak egy kétnapos németországi (ezen belül is bajorországi) kirándulásnak indult, de aztán mi lett belőle! Sikerült még egy ///M legendát testközelből megismerni! 

- gondoltam ezt azután, hogy 1.600 km-t leautózva hazaérkeztem Németországból. 

Ugyanis a BMW-k őshazájában Bajorországban egy újabb élménnyel gazdagodott a magamfajta BMW fanatikus: az E39 M5 és az E60 M5 után megismerkedhettem egy újabb ///M5 szériával, az E39 M5 méltó elődjével az E34 M5-tel! És ezzel egyel közelebb kerültem, ahhoz, hogy teljessé váljon az M5 paletta feltérképezése! Már csak az E28 M5 és az F10 M5 van hátra! S tudjuk, hogy van ez! Evés közben jön meg az étvágy! :-)

Az autóról

No de vissza a bejegyzésem tárgyához az 1990-ben Dingolfingban gyártott, de 1991-ben forgalomba helyezett E34-es M5-öshöz, melyről - kedvcsinálóak - rögtön mutatok is négy képet:

A képekről lerí: nem egy bontószökevényről beszélünk, de nem is egy agyontuningolt, elhanyagolt, rommá törött, majd újjáépített vasról, hanem egy többszörösen (németországi BMW-s találkozókon díjnyertes) közel gyári állapotban megőrzött E34 M5-ösről, aminek motorjában csupán 70.000 megtett km van!  Az utolsó képen látszik, hogy a hazánkban sajnos nem alkalmazott időszakos rendszámmal rendelkezik az autó: azaz telet, latyakot, kiszórt kavicsot, sót nem nagyon látott, mivel egy nyári vakációautóról van szó! (A rendszám végén a 04 az áprilist, míg a 10 az októbert jelöli: azaz ezen hónapok között lehet használni az autót.)

Amikor az autót először megpillantottuk azt hittük, hogy egy újabb Techno Violet Metallic színű BMW-vel van dolgunk. De nem! Tévedtünk. Ugyanis az autó pontos színe: Macaoblau metallic. Azaz eredendően egy kékes-lilás színű autót kellett volna látnunk, de mi megelégedtünk annyival, hogy "az autó szép sötétlila színű" :-)

Az autónak jelenleg egy nagyon kedves hölgy a tulajdonosa, aki fiúk között nőtt fel ennek köszönhetően a BMW-k megszállottja, így az M5-ös mellett, van még egy prefaceliftes E46 330Xi-je és egy piros E30-as kabriója is...

Nem hiába írtam, hogy jelenleg, mivel az autó - családtervezési szempontok miatt - eladósorba került. Az ára nem alacsony, ellenben magas: közel 3 millió forint!

Igaz a magas árat némileg árnyalja az alábbi - korántsem teljes - felsorolás az autó szerviztörténetéből:

• 2002-ben általános motor-karbantartás 8635 euró (kb.: 2,5 m Ft!!)
• 2012: egyszer 387 euró
• 2012-ben mégegyszer 120 euró, majd 96, 303, (Ezek között volt pl.: a teljes ablaktörlőrendszer kicserélése). 2012 eddig: kb 270 e Ft)
• 2012: 1799 euró: teljes futóműfelújítás. (kb 530-540 e Ft)
• 2013: műszaki 134 euró

A lista jelzés értékű! Mint írtam nem teljes. No és persze végig BMW alkatrészekkel, sokszor BMW márkaszervizben. (A környéket a BMW-Reisacher uralja)

Érdekesség

Érdekesség az E34 M5 kapcsán, hogy jóllehet a szériának volt 8 hengeres motorral szerelt variánsa is (M60B40 V8-as motor 400Nm és 286 lóval) ennek ellenére az M változat egy soros hathengeres motort kapott! (Ok: a V8 aggregát '92 körül került fel a palettára, de addigra már kijött - pontosabban ki kellett jönnie - a hathengeres "emmötnek.")

Emellett érdekesség volt, hogy az M5-öst 94-95-ben már hatsebességes váltóval is meg lehetett rendelni, illetve az E34-es széria M5 variánsa - szemben az E28, E39, F10 szériákkal, de illeszkedve az E60/61-eshez - kapható volt Touring kivitelben is! 

Egy kis kitekintés

Az E34 M5 tárgyalásakor megkerülhetetlen a grúz utcai driftvirtuóz Giorgi Tevzadze említése. Ugyanis ő volt az, aki az OOM-500 rendszámú autójával és hihetetlen vezetési tudásával legendássá tette az E34 M5-öst!

Aki esetleg nem hallott volna róla, íme egy kis bemutató:

Le kell szögezni: A fickó tudott. Nem picit, nagyon. Az autót 100%-ban uralta, ismerte. És mázlija is volt. Egészen addig míg egyszer át nem adta másnak a kormányt: saját autójának anyósülésén érte a végzet 26 évesen.

E34 M5 részletek

A múlt és a jelen találkozása - MARcsi és a 330i

Jóllehet a 330i még nem pompázik "harci díszben", de azért már próbál méltó örököse lenni a dicső elődnek, a MARcsinak!

Készítettem is ennek szellemében egy ELŐD - UTÓD összeállítást! A helyszín ugyanaz, a felnik ugyanazok, de az autó és az időpont már más...

Epilógus:

Az utolsó MARcsi lábnyom - avagy egy 2 év, 4 hónap és 3 napos történet vége

A búcsú előtti utolsó nap - és az azt megelőző mozzanatok

Tudtam, hogy eljön ez a nap, elvégre itt megírtam hogy döntöttem: váltok sorhatra. Ezt nem is bántam meg, de azért furcsa lesz belegondolni, hogy mostantól nem tudok beleülni és lecsavarni egy-két karikát a kis sornégyes Marcsikával, ugyanis 2014. 05. 17-én, három napi hirdetés után - remélhetőleg ugyanolyan szerető - gazdijára lelt.

(...)

"Ezzel az autóval nem sok gondja lesz!" - mondta keresztapám a gyáli búcsú alkalmával az újdonsült BMW tulajdonosnak. És mintha csak a szívemből szólt volna, de ekkor én már csak a könnyeimmel küszködtem, mert igen, nem tagadom megsirattam a leányzót, elvégre csak az emberhez nőtt a közel két és fél év alatt. Szinte fel sem lehet sorolni, hogy mit köszönhettem NEKI. A teljesség igénye nélkül azonban pár gondolat erejéig megpróbálkozom vele.

• Marcsi volt az a bizonyos első. Első autóm, és emellett az első BMW-m is. Hosszú kálvária vezetett addig, míg végül elérkeztem hozzá nyíregyre, de ezt nem részletezem, hiszen erről nem egy blogbejegyzésem született.
• Jóllehet már 2,5 évvel ezelőtt is sorhatost szerettem volna, ennek ellenére sornégyes mellett döntöttem és jóllehet most sorhatosom van, nem bántam meg a sornégyes, N42B20A motorkóddal fémjelzett időszakot.
• Ugyanis a motor - a hidegen picit zörgő lánca ellenére - egy nagyon nyomatékos kis négyhengeres erőgép, mely akármilyen lendületes vezetés ellenére sem érte el a 10 literes fogyasztást! 
• Néha azért elég nagy fordulatszámon kellett dolgoznia, hogy "repítse" a kasznit, ennek ellenére kezdetben jól jött, hogy csak 143 ló. Mert azért ne feledjük vizes úton, hátsókeréken 143 ló és 200 nyúlmókus is tudott vicces lenni még bekapcsolt DSC-vel is! Ennek, egészen pontosan egy ezt megelőző történésnek állít emléket ez a bejegyzés. Történt ugyanis, hogy megtörtént AZ...
• ...első DSC felvillanás, amikor bennem a beszarásjelző nemcsak fel-fel villant, hanem folyamatosan égett. Történt ugyanis, hogy mentem lakott területen belül 50-60-al, akkor még lenyalt gumival, jött egy emelkedő, és az autó fara lényegében egy másodperc alatt kitört és bepördülve ütköztem volna, ha a DSC nem tett volna rendet a másodperc tört része alatt. Akkor én az elektronika által történt beavatkozást, mint az Isten keze éreztem: csak annyira emlékszem, hogy megcsúszok, autó segge ki, próbálok ellenkormányozni, és a következő pillanatban, jé b+ egyenesen megyek! Szóval a DSC kihúzott a slamasztikából. Azóta tisztelem és szeretem is a hárombetűs extrát, olyannyira hogy mára eljutottam oda, hogy néhanapján még heccelgettem/heccelgetem is! :-) Azaz, nézzük meddig hatásos az elektronika és honnan jön az a bizonyos eset, amikor az "elektronika a tőle telhető legtöbbet megteszi, de már nem tudja legyőzni a fizikát". És DSC teszteléshez a Marcsi négyhengeres szíve tökéletes volt, elvégre mégsem egy erőtlen 16i-vel próbált az ember lendületesen menni...
• Végül - de nem utolsó sorban - rengeteg élményt köszönhetek neki: barátságokat, hosszú utakat, találkozókat (kicsit és nagyot egyaránt) és azt, hogy kicsit megtanultam BMW-t szerelni, illetve azt, hogy a munkanapokon végzett szellemi meló mellett mit jelent az olajos esték, vagy a végigszerelt hétvégék érzése!

(...)

Most pedig következzen pár kép az utolsó pillanatokról:

2014. 05. 16. Péntek. Az utolsó mosás. Mert még ha el is adom, akkor is amíg nálam van addig a kocsinak ragyognia kell!

Jóllehet nem volt nagyon mocskos, ennek ellenére a "lehetőleg a garázsba mocskosan nem állunk be" elvet követve megkapta az (utolsó) ápolást - tőlem... 

Egy kép, mely reggel 5:24-kor készült: a nap első sugarai megcsillannak az addig a már 120km-t megtett autón, ami köszönhetően a több évnyi ápolásnak és garázsnak a szmrötyis idő ellenére megőrizte tisztaságát.

Az utolsó fotó. Vettem 220e km-el, eladtam 236-al. 2,5 év alatt mentem vele kőkemény 16 e km-t. Nem a napi használat miatt tartottam...

Az a bizonyos utolsó Marcsi lábnyom az udvarunkban...

Egy BMW halála - In memoriam E36 325i, alias Hókefélke

Bevezetés gyanánt

Egy hónappal ezelőtt kaptam a hírt, hogy egy körünkben legendás vas, egy mondhatni egyedi BMW-ként megépített E36 325i Sedan hosszan tartó betegség (kompresszióhiány, küszöb teljes elrohadása, illetve kisebb betegségek szövődményeként) elérkezett élete végéhez, és lényegében mint egész megszűnt létezni, illetve csak darabjaiban él tovább (más jobb sorsra érdemes BMW-kben az ország különböző pontjain.)

Hókefélke fénykorában, egy 2011-ben megrendezett autós találkozón

Utolsó útjára egykori (építő) gazdája kísérte el, és soros 2494 köbcentiméteres, hathengeres szívének utolsó dobbanását is egykori büszke tulajdonosa hallotta utoljára. Mivel a betyár virtus mindig is e páros (autó és virtuóz tulajdonosa) jellemzője volt így, az utolsó dobbanások is egy-egy, a sperrdifi által az udvarban könnyeden lecsavart driftkörök nyomán voltak érezhetőek.

Majd begurult állóhelyére, mely egyben sírgödrévé is vált, és ahogy egykor szorgos kezek munkája rakta össze a "vasat", most ugyanolyan szorgos kezek munkálkodtak azon, hogy becenevén csak Hókefélkeként nevezett autó bomlása, foszlása megkezdődjön.

Ekként tehát így ért össze a kezdet és a vég...

Ifjonc évek

Az autónak a korai éveiről nem sokat tudok, csupán annyi ismert előttem, hogy 1991-ben látta meg a napvilágot és akkor még vörös színben pompázott. Aztán volt egy-két tulajdonosa, majd 2009 magasságában eljutott Ádám barátomhoz, aki rövid használat után úgy gondolta, hogy az autója nem elég erős, illetve nem elég fürge, márpedig Neki izmosabb és virtuózabb BMW-re van szüksége. Az elgondolást tett követte: 2010-es évben az autó egy kicsit felpaprikázott aggregátot kapott és sperr differenciálművet, illetve mivel a "kis vörös" projektautóvá vált, így a teljes arculata megváltozott:

• Átalakult tehát a futóműve (KW variente ültetés, sperrdifi + új Styling 24-es M-es felnik), 
• a motorja megizmosodott
• a beltere fekete szövetről homokszínre (sand beige) változott, mely a megújult (fehér) külsővel gyönyörűen harmonizált, és legvégső soron
• a külső is megújult, hiszen a vörös színből hófehérre (innen a Hókefélke név) változott, illetve nem egészen mert a díszcsíkok-kilincsek-visszapillantó és a tető fényes fekete színezést kapott. Emellett az autó egyediségét megkoronázva az első lökhárító E46-osítva lett, azaz faceliftes E46-os lökhárítója került fel, illetve a motorháztető is egyben nyílt a vesékkel! (Ehhez természetesen az E36-osnál a vesékkel egyben lévő homloklemezt is 3 felé kellett vágni: 2 maradt az autón, egy ment a motorháztetőre. Persze a géptető nyitását is át kellett alakítani, illetve ügyelni kellett, hogy a sok átalakítás mellett az illesztések se "csússzanak" el, azaz mindent a lehető legalaposabban kellett összepárosítani, illetve lemodellezni, hogy a legvégén egy gyönyörű autó születhessen meg, ne egy olyan, ami úgy néz ki mint ami totálkárosra lett törve...)

Az egyedi motorháztető- és lökhárítókialakítás a Hókefélke egyik egyedi ismertetőjele volt.

Az átalakulás persze a fentieknél sokkal több mindent tartalmazott, de én próbáltam röviden összefoglalni azt, ami után lényegében az autó teljesen átalakult és megkapta egészen 2014. áprilisáig - az autó haláláig eltelt közel 4 év -  viselt egyedi arculatát.

Az autó építéséről egy összefoglaló itt található:

Mielőtt az autóval élőben is találkozhattam volna, azelőtt már hallottam a teljes építési sztoriját így fel voltam arra készülve, hogy milyen látvány fog fogadni. Én - még mint működőképes autó  - először (és egyben utoljára) 2012. tavaszán találkoztam vele. Ekkor már közel 1,5 éve nem volt Ádám barátom tulajdonában az autó, mivel egy veszprémi ismerőse vette meg, és éppen az adta az apropóját a találkozónak, hogy tavasz lévén éppen akkor kapta meg nyári papucsait a téli (ha jól emlékszem) lemez felnik után - ugyanis újdonsült tulajdonosa még a régi gazdihoz vitte vissza.

No ekkor kaptam lencsevégre a fehér-fekete 325i-t! Íme a 2012-es fotók:

Az autó egyedi arculatát egyértelműen az orrkialakítása adta: mutatta, hogy ilyen lett volna, ha... ...ha modern dizájnú lökhárítóval és egybevesével álmodták volna meg a 36-ost!

"Mutatós egy vas volt az biztos!" - hát igen, sokakat ihletett meg, hogy igényes munkával milyen extravagánssá is lehet tenni úgy egy E36-ost, hogy csak márkához illeszkedő kiegészítőket és stílusjegyeket használunk hozzá.

Az autón ekkor a rozsdának nyoma sem volt. Igaz a sárvédők újak voltak, illetve az ajtók is megkapták az üregvédelmet. A küszöb azonban nem...