Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Egyszercsak csörren a telefon természetesen Levi barátom volt az.
Gondoltam ebből megint csak jó sülhet ki, így kíváncsian vártam, hogy milyen ötlettel rukkolt már megint elő. :)
Hát nem tévedtem sokat. Jelezte, hogy délután pár E39 márkatársával (www.e39.hu -s) ismerősével találkozik füreden, majd meccset néznek. Noha ez nem tűnt extra dolognak, de mivel mint tapasztaltam már, a
spontán dolgok sülnek el a legjobban, így nem haboztam és igent mondtam: fél 6 talàlkozó, kocsimosás majd irány füred.
Már a kocsimosáskor is éreztem: egy jó délutànnak (estének) nézünk elébe. Aztán füreden találkoztunk a BMW-s kollégákkal. Először kettőjükkel, de tudtuk, hogy leszünk még egy fővel többen. De hát ameddig a Csabi megérkezik, addig is csak kellene valamit csinálni. Hát mivel a kollégák nem látták még az M5-öst élőben így adott volt a gondolat: mi lenne ha mennénk egy kört, amíg a Csabi meg nem jön? Hát menjünk. De innentől jöjjenek a telefonos képek, mert annyi eszem nem volt psze, hogy vagy fényképezőt, vagy legalább a tabletet magammal vittem volna. Így a minőség nem a legjobb, de a lényeg, a BMW és az életérzés átjön.
(A jó minőségű fotókat Levi(M5) lőtte. Az elgépelt ékezetek pedig a tableten történt - elkezdett - blogírás nehézségeit mutatják...)
A túrák (minitalik) egyik...
... és másik állandó szereplője, immáron tisztán.
Itt éppen a viaszolás utolsó mozzanatai történnek.
Innentől a nem éppen jó minőségű fotók. (Hogy miért nem vittem magammal fényképezőgépet, az egy nagyon jó kérdés...)
Füred fele a Maresz napfürdőt vesz, miközben a Bestiát itatják.
Itt még ketten. Na de hol vannak a kollégák? :-)
És akkor megérkeztek Lesliék egy Sport Edition E39 530d-vel.
Noha még sohasem találkoztam a két nagytesó tulajdonossal (39-esek), de nem telt el sok idő máris egymás kocsijainak vizslatásába fogtunk. Klasszikusan - először - csak méregettük egymás BMW-jét, aztán nemsokára nyíltak az ajtók is. Hát igen, ez már csak így megy a fanatikusoknál...
Eközben ez meg itten frankón "lepisálta" a levegőből a BMW-inket
(Az elkövető egy PZL M-18 típusú, csillagmotoros, szúnyogirtó repülőgép volt.)
(Az elkövető egy PZL M-18 típusú, csillagmotoros, szúnyogirtó repülőgép volt.)
Szépen sorban a vasak: 530d, M5, 318i.
Noha az esetek 99%-ban én vagyok a legkisebb, és a leggyengébb, ennek ellenére csak én tudom, hogy nem vagyok nagy (értsd: E39), ezt a "nagytesók" sohasem éreztetik velem, velünk. (Velünk: MAResz + én :-))
Na de 39-es, és a 46-os után az M5-öst is vizslató szemek hada lepte el. Motor, navi, beltér, karbon elemek... Aztán egyszer csak jött a felszólítás, majd a kérdés:
"Szálljatok be megyünk egy kört! Benne vagytok?"
Lehet erre nemet mondani? :-)
Na igen, és ilyenkor lepődik meg az aki (akik) először utazik/utaznak egy M5-ben. Nekem ismerős volt a helyzet, habár mindig akad valami újdonság: apró részletek is azonosításra kerülnek, pl.: hogy mire, milyen hangra, milyen fokozatnál kell figyelni, hogy élvezhessük a koncertet.
Szóval nekem már volt szerencsém élvezni a száguldó paradicsomot. (Ezt anno meg is írtam, még a www.bmwe46.tumblr.com bejegyzéseiben, hogy mennyire lenyűgözött a technika.) És ezek a bejegyzések elevenedtek meg bennem: Idézek az utasok által elmondottakból:
"Fúúúú ba+ ez nagyon megy!"
"íííííí, úúú, hhúúú, nem gondoltam volna hogy ez itt megáll!"
"Aztamindenit, ez tényleg nagyon megy!"
Persze mindenki folyton a füligjimmi maszkot vette fel: azaz végig nevetett, élvezkedett. Mert igen, mire is képes a technika, és mit is tud adni ilyen fanatikusok számára!
Mivel az M5 hamar megtette - szabályosan, sebességhatárokat betartva! - a füred Tihany távot, ahol a talira el nem látogatott fekete démon, egy M packettes, fullos 530d Touring lakott, hát egyértelmű volt, hogy meg kell nézni ezt a gépezetet is.
