Most egy nyári történet kerül felidézésre pár fotó erejéig. Jól is jön ez így télvíz idején, mert de jó is visszagondolni ebben a ködös, szmrötyis időben a napfényes, nyári találkozásokra, amikor nem arra kellett ügyelni, hogy melyik pocsolyát hogyan kerüljek ki, illetve hány km után lesznek fullra mocskosak az amúgy kristálytisztára vikszolt autóink...
Ennyit bevezető gyanánt. Na de hol is kezdjem. Talán kezdjük ott, hogy...
...hogy lassan már hagyománnyá válik az, ami igazából nem is egy rendkívüli dolog, de ha nem lenne, akkor nekem nem lenne tökéletes egy BMW találkozó sem. Ez pedig nem más mint a szűken vett BMW-s (főként e39.hu tagokból álló) közösség, aminek én is tagja vagyok lassan már 2 éve.
Ez az a szűk csoport, akikkel közel azonos nevezőn vagyunk a legtöbb kérdésben, sokszor fél szavakból is megértjük egymást. Közös múlttal rendelkezünk, így egy-egy közösen megélt sztorit, vagy történetet mindenki ért, illetve együtt újabbakat hozunk létre. Nem történt másként most sem...
Minden tali a gyülekezéssel kezdődik...
A csapat összetétele persze időről-időre változik, mert van, hogy egypáran nem érnek rá, mert a nagybetűs éppen közbeszól: kinek a család, kinek a munkahely, kinek éppen a nem várt események jönnek közbe, és teszik lehetetlenné azt, hogy egy-egy találkozó erejéig - melyből a rohanó világunkban sajnos egyre kevesebb van - végre egybegyűjtse a csapatot.
Ott távolban szépen felsorakozott a csapat.
Pedig ilyen nagy találkozók előtti és utáni (vagy éppen a nagy találkozók apropójától mentes) minitalikra igenis nagy szükség van. Elvégre mégiscsak közösségi lény az ember, és jóllehet egy BMW találkozó már maga is egy nagy közösség, egy nagy tábor, a fanatikusok tábora, azonban - mint azt a társas viszonyokat leíró szakirodalmak is hangsúlyozzák - élményeket az egyének csak kiscsoportokban tudnak valójában megélni. Itt nyílik lehetőség arra, hogy mindenkire egytől-egyig sor kerüljön, és így mindenki véleménye, tapasztalata, élménye, észrevétele, megfigyelése stb. a kis közösség által megvitatásra és jóváhagyásra, vagy adott esetben elvetésre kerüljön. Azok a sokat hangoztatott, az emberek egymástól való elidegenedésének megakadályozását elősegítő személyközi kapcsolatok, interakciók pont ilyen környezetben jönnek létre...
Mielőtt azonban elhatalmasodna rajtam a társadalomtudós-én, azelőtt még gyorsan lelövöm magam és inkább megemlékezek az 5. póverfana BMW találkozóra ellátogatott régi és újonnan megismert BMW fanatikus kollégákról!
Ezt a beszámolót elsősorban a "kis csapatunknak" készítettem, hiszen ők tudják a fotók alapján visszaidézni, hogy mit is jelent az orkánként az úton végigrepesztő V10 morajlása, a mindenkit hátbavágó gyorsulás, az aszfalton megtapadni nem tudó gumik csikorgása, vagy éppen a velünk szemközti úton napfürdőre éhes fatörzsek jelenléte...
Ilyen, amikor a ringtaxi beindul...
...és ilyen, amikor befejeződik. Az ilyen pillanatok azok, amik után ragaszkodunk ahhoz a megállapításunkhoz, hogy A BMW NEM CSUPÁN EGY AUTÓ, hiszen A BMW EGY ÉLETÉRZÉS!
Na azért Zoltán kolléga a saját vasa mellett is büszke, boldog BMW-s. :-)
A zamárdis találkozó utáni ideiglenes BMW parkoló.
A diesel szekció.
Vele szemben a benzinesek. De az elkülönülés csak a véletlennek volt köszönhető! Itt nincs különbség olajos és benzines között!
