A múlt és a jelen találkozása - MARcsi és a 330i

Jóllehet a 330i még nem pompázik "harci díszben", de azért már próbál méltó örököse lenni a dicső elődnek, a MARcsinak!

Készítettem is ennek szellemében egy ELŐD - UTÓD összeállítást! A helyszín ugyanaz, a felnik ugyanazok, de az autó és az időpont már más...

Epilógus:

Az utolsó MARcsi lábnyom - avagy egy 2 év, 4 hónap és 3 napos történet vége

A búcsú előtti utolsó nap - és az azt megelőző mozzanatok

Tudtam, hogy eljön ez a nap, elvégre itt megírtam hogy döntöttem: váltok sorhatra. Ezt nem is bántam meg, de azért furcsa lesz belegondolni, hogy mostantól nem tudok beleülni és lecsavarni egy-két karikát a kis sornégyes Marcsikával, ugyanis 2014. 05. 17-én, három napi hirdetés után - remélhetőleg ugyanolyan szerető - gazdijára lelt.

(...)

"Ezzel az autóval nem sok gondja lesz!" - mondta keresztapám a gyáli búcsú alkalmával az újdonsült BMW tulajdonosnak. És mintha csak a szívemből szólt volna, de ekkor én már csak a könnyeimmel küszködtem, mert igen, nem tagadom megsirattam a leányzót, elvégre csak az emberhez nőtt a közel két és fél év alatt. Szinte fel sem lehet sorolni, hogy mit köszönhettem NEKI. A teljesség igénye nélkül azonban pár gondolat erejéig megpróbálkozom vele.

• Marcsi volt az a bizonyos első. Első autóm, és emellett az első BMW-m is. Hosszú kálvária vezetett addig, míg végül elérkeztem hozzá nyíregyre, de ezt nem részletezem, hiszen erről nem egy blogbejegyzésem született.
• Jóllehet már 2,5 évvel ezelőtt is sorhatost szerettem volna, ennek ellenére sornégyes mellett döntöttem és jóllehet most sorhatosom van, nem bántam meg a sornégyes, N42B20A motorkóddal fémjelzett időszakot.
• Ugyanis a motor - a hidegen picit zörgő lánca ellenére - egy nagyon nyomatékos kis négyhengeres erőgép, mely akármilyen lendületes vezetés ellenére sem érte el a 10 literes fogyasztást! 
• Néha azért elég nagy fordulatszámon kellett dolgoznia, hogy "repítse" a kasznit, ennek ellenére kezdetben jól jött, hogy csak 143 ló. Mert azért ne feledjük vizes úton, hátsókeréken 143 ló és 200 nyúlmókus is tudott vicces lenni még bekapcsolt DSC-vel is! Ennek, egészen pontosan egy ezt megelőző történésnek állít emléket ez a bejegyzés. Történt ugyanis, hogy megtörtént AZ...
• ...első DSC felvillanás, amikor bennem a beszarásjelző nemcsak fel-fel villant, hanem folyamatosan égett. Történt ugyanis, hogy mentem lakott területen belül 50-60-al, akkor még lenyalt gumival, jött egy emelkedő, és az autó fara lényegében egy másodperc alatt kitört és bepördülve ütköztem volna, ha a DSC nem tett volna rendet a másodperc tört része alatt. Akkor én az elektronika által történt beavatkozást, mint az Isten keze éreztem: csak annyira emlékszem, hogy megcsúszok, autó segge ki, próbálok ellenkormányozni, és a következő pillanatban, jé b+ egyenesen megyek! Szóval a DSC kihúzott a slamasztikából. Azóta tisztelem és szeretem is a hárombetűs extrát, olyannyira hogy mára eljutottam oda, hogy néhanapján még heccelgettem/heccelgetem is! :-) Azaz, nézzük meddig hatásos az elektronika és honnan jön az a bizonyos eset, amikor az "elektronika a tőle telhető legtöbbet megteszi, de már nem tudja legyőzni a fizikát". És DSC teszteléshez a Marcsi négyhengeres szíve tökéletes volt, elvégre mégsem egy erőtlen 16i-vel próbált az ember lendületesen menni...
• Végül - de nem utolsó sorban - rengeteg élményt köszönhetek neki: barátságokat, hosszú utakat, találkozókat (kicsit és nagyot egyaránt) és azt, hogy kicsit megtanultam BMW-t szerelni, illetve azt, hogy a munkanapokon végzett szellemi meló mellett mit jelent az olajos esték, vagy a végigszerelt hétvégék érzése!

(...)

Most pedig következzen pár kép az utolsó pillanatokról:

2014. 05. 16. Péntek. Az utolsó mosás. Mert még ha el is adom, akkor is amíg nálam van addig a kocsinak ragyognia kell!

Jóllehet nem volt nagyon mocskos, ennek ellenére a "lehetőleg a garázsba mocskosan nem állunk be" elvet követve megkapta az (utolsó) ápolást - tőlem... 

Egy kép, mely reggel 5:24-kor készült: a nap első sugarai megcsillannak az addig a már 120km-t megtett autón, ami köszönhetően a több évnyi ápolásnak és garázsnak a szmrötyis idő ellenére megőrizte tisztaságát.

Az utolsó fotó. Vettem 220e km-el, eladtam 236-al. 2,5 év alatt mentem vele kőkemény 16 e km-t. Nem a napi használat miatt tartottam...

Az a bizonyos utolsó Marcsi lábnyom az udvarunkban...