Bevezetés gyanánt
Egy hónappal ezelőtt kaptam a hírt, hogy egy körünkben legendás vas, egy mondhatni egyedi BMW-ként megépített E36 325i Sedan hosszan tartó betegség (kompresszióhiány, küszöb teljes elrohadása, illetve kisebb betegségek szövődményeként) elérkezett élete végéhez, és lényegében mint egész megszűnt létezni, illetve csak darabjaiban él tovább (más jobb sorsra érdemes BMW-kben az ország különböző pontjain.)
Hókefélke fénykorában, egy 2011-ben megrendezett autós találkozón
Utolsó útjára egykori (építő) gazdája kísérte el, és soros 2494 köbcentiméteres, hathengeres szívének utolsó dobbanását is egykori büszke tulajdonosa hallotta utoljára. Mivel a betyár virtus mindig is e páros (autó és virtuóz tulajdonosa) jellemzője volt így, az utolsó dobbanások is egy-egy, a sperrdifi által az udvarban könnyeden lecsavart driftkörök nyomán voltak érezhetőek.
Majd begurult állóhelyére, mely egyben sírgödrévé is vált, és ahogy egykor szorgos kezek munkája rakta össze a "vasat", most ugyanolyan szorgos kezek munkálkodtak azon, hogy becenevén csak Hókefélkeként nevezett autó bomlása, foszlása megkezdődjön.
Ekként tehát így ért össze a kezdet és a vég...
Ifjonc évek
Az autónak a korai éveiről nem sokat tudok, csupán annyi ismert előttem, hogy 1991-ben látta meg a napvilágot és akkor még vörös színben pompázott. Aztán volt egy-két tulajdonosa, majd 2009 magasságában eljutott Ádám barátomhoz, aki rövid használat után úgy gondolta, hogy az autója nem elég erős, illetve nem elég fürge, márpedig Neki izmosabb és virtuózabb BMW-re van szüksége. Az elgondolást tett követte: 2010-es évben az autó egy kicsit felpaprikázott aggregátot kapott és sperr differenciálművet, illetve mivel a "kis vörös" projektautóvá vált, így a teljes arculata megváltozott:
- Átalakult tehát a futóműve (KW variente ültetés, sperrdifi + új Styling 24-es M-es felnik),
- a motorja megizmosodott
- a beltere fekete szövetről homokszínre (sand beige) változott, mely a megújult (fehér) külsővel gyönyörűen harmonizált, és legvégső soron
- a külső is megújult, hiszen a vörös színből hófehérre (innen a Hókefélke név) változott, illetve nem egészen mert a díszcsíkok-kilincsek-visszapillantó és a tető fényes fekete színezést kapott. Emellett az autó egyediségét megkoronázva az első lökhárító E46-osítva lett, azaz faceliftes E46-os lökhárítója került fel, illetve a motorháztető is egyben nyílt a vesékkel! (Ehhez természetesen az E36-osnál a vesékkel egyben lévő homloklemezt is 3 felé kellett vágni: 2 maradt az autón, egy ment a motorháztetőre. Persze a géptető nyitását is át kellett alakítani, illetve ügyelni kellett, hogy a sok átalakítás mellett az illesztések se "csússzanak" el, azaz mindent a lehető legalaposabban kellett összepárosítani, illetve lemodellezni, hogy a legvégén egy gyönyörű autó születhessen meg, ne egy olyan, ami úgy néz ki mint ami totálkárosra lett törve...)
Az egyedi motorháztető- és lökhárítókialakítás a Hókefélke egyik egyedi ismertetőjele volt.
Az autó építéséről egy összefoglaló itt található:
Mielőtt az autóval élőben is találkozhattam volna, azelőtt már hallottam a teljes építési sztoriját így fel voltam arra készülve, hogy milyen látvány fog fogadni. Én - még mint működőképes autó - először (és egyben utoljára) 2012. tavaszán találkoztam vele. Ekkor már közel 1,5 éve nem volt Ádám barátom tulajdonában az autó, mivel egy veszprémi ismerőse vette meg, és éppen az adta az apropóját a találkozónak, hogy tavasz lévén éppen akkor kapta meg nyári papucsait a téli (ha jól emlékszem) lemez felnik után - ugyanis újdonsült tulajdonosa még a régi gazdihoz vitte vissza.
No ekkor kaptam lencsevégre a fehér-fekete 325i-t! Íme a 2012-es fotók:
Az autó egyedi arculatát egyértelműen az orrkialakítása adta: mutatta, hogy ilyen lett volna, ha... ...ha modern dizájnú lökhárítóval és egybevesével álmodták volna meg a 36-ost!
"Mutatós egy vas volt az biztos!" - hát igen, sokakat ihletett meg, hogy igényes munkával milyen extravagánssá is lehet tenni úgy egy E36-ost, hogy csak márkához illeszkedő kiegészítőket és stílusjegyeket használunk hozzá.
Az autón ekkor a rozsdának nyoma sem volt. Igaz a sárvédők újak voltak, illetve az ajtók is megkapták az üregvédelmet. A küszöb azonban nem...
A típusjelzést semmi sem mutatta, így ez az első gázfröccsig rejtély is maradt.
A csomagtérben semmi sem utalt az autó egykori színére.
Nem úgy a motortérben! Itt felsejlett egykori vörös színe.
"Előttem az utódom!" - lehetne a kép címe, ugyanis ni-ni! Ott a háttérben az 525d, melyről bővebben itt olvashatsz.
A munka mestermunka volt! Senki meg nem mondaná, hogy nem külön volt a vesetartó rész és a géptető! (A fekete-fehér karbonos BMW jel mára teljesen besárgult, lemattult: fényét vesztette, akárcsak az autó...)
A belső térhez nem lehet mit hozzátenni. Talán azt, hogy nem volt benne vajbőr kartámasz...
Egyszerűen gyönyörű BMW volt. Hátul is ablakemelő, gyönyörű bőrbelső...
És ilyen belsővel nem kellett senkinek sem!! Ezen mind a mai napig nem megy el a csodám. Pedig nem volt magas az ára. Az elején 500.000 Ft-ot kértek érte, utána megelégedtek volna 300.000 Ft-tal is!!! 300.000 Ft!!!!!
Ekkor megkezdődött - a bevezetőben leírt utolsó szívdobbanás után - az autó elbontása, a test feldarabolása.
Jelen
Hogy szép halál-e az, hogyha egy autó bontóban, pontosabban szétbontott állapotban fejezi be pályafutását azt nem tudom, de biztosan szebb halál, mintha egy kamion alatt, tulajdonosát ölelve egy darab olajos ronccsá gömbölyödve teszi mindezt.
Azonban tudom, hogy egy BMW halála sohasem szép dolog. És persze azt is tudom, hogy nagyon kevés BMW-nek adatik meg, hogy múzeumba, vagy műgyűjtő kezébe kerüljön, hogy tényleg az örökkévalóságé legyen, és öreg korát ápoltan egy sötét, légkondicionált garázsban tölthesse el, s csak időnként dugja ki orrát egy-egy OT-s találkozó erejéig.
Szomorú tény belegondolni, hogy jelenlegi autómra is Hókefélkéhez hasonló vég vár, igaz talán annyi erőt adhat, hogy inkább így végezze, mint a már említett kamionos találkozó eredményeként, illetve a bontóba jutás - jelenlegi állapotát ismerve - ha gondos gazdához kerül, akkor körülbelül minimum 10-15 év múlva következik be. És persze becsületemen javíthat, hogy az ifjú üdvöske 330i-nek már az örök élet juthat osztályrészéül, persze ha a jó Isten is így akarja...
Na de visszatérve a 325i-hez, mely a halottas ágyán (bár a sírgödör kifejezés jobban passzolna) fekszik előttem, már a cselekedésé a szó! Ugyanis az autó lelkét eltemettük. Szép volt, jó volt, tovább kell lépni, mely jelen esetben a test elbontását jelenti. No erről látható az alábbiakban pár fotó!
Úton az enyészet felé
Kár érte.
Ebből többet, ebben a kaszniban nem lesz autó.
2014. április 18-ai állapot.
Lökös lent, indul a motorkivét.
A motortér kitámasztása egy rozsdás félbetörött élű ásóval történt.
A motor miután kiszerelésre került, X5-össel került elvontatásra, mivel "szakszerűen csináltuk" (Lásd: youtube link a "szakszerűen csináljuk" eredetéről)
A motor az elvontatás után.
Egy injektor. Ez sem ebben a motorban fog a jövőben tovább üzemelni.
Fojtószelep nyitva...
...s zárva.
Egy kis motorvezérlő...
...illetve a motor a generátor felől.
Kihajtás szimering egy kicsit eresztett...
A fékmunkahenger immáron egymagában.
A fékrásegítő jól megfér a futómű egyéb alkatrészei mellett...
Minden, ami egy manuálosításhoz kellhet: váltó, kettőstömegű, kupplung (nyeles bent a váltóban), pedálsor + ráadás: fékfolyadéktartály
A lökhárító fújása (még az Ádám előtti első tulaj idejéből) igazi mestermunka volt: alig ment rá a hűtőre...
Az élettelen szív ugyanazon a sárga taligán, amin 4 évvel ezelőtt is rajta volt. A helyzet immáron "csak" annyiban változott, hogy most nem az autóba kerül, hanem éppen most hagyta el a kihűlt testet...
Utóélet
Amikor híre ment annak, hogy Hókefélke az örök driftmezőkre távozott és még üzemképes testrészei eladóvá váltak, sokan sajnálatukat fejezték ki, hogy kár ezért a szép autóért, mely nem egy találkozón fordult meg, illetve nem egy hazai autósokat tömörítő fórumon olvasható róla ismertető, hogy milyen is volt, akkor amikor még csillaga magasan ragyogott.
Sőt sokak még akkor sem akartak hinni a szemüknek, amikor meglátták egy BMW-s facebook csoportban, hogy eladóak az E46-os orrú hófehér E36-os BMW alkatrészei. De aztán idővel "beletörődtek", mást nagyon nem is tehettek, mivel az autó lényegében fél nap alatt elfogyott, azaz, minden lényeges alkatrésze elkelt. A teljesség igénye nélkül: bőrbelső, sperr, kipuff, löki, lámpák, mocitető, váltó pedálsorral, és a motor is már bomlik. Ami egyelőre még megvan az az üres váz, illetve pár segédberendezés. Így ért tehát véget egy legendás autó élete.
Epilógus
Ez volt tehát az a 325i, mely Ádám barátom életében az első BMW volt és melyet nemsokára még további 5 követett. Sőt mi több a 325i után rögtön egy 523i következett, mely ugyanígy megérdemelne egy blogposztot. Sőt nem is egyet hanem lehet, hogy többet is, ugyanis az az autó is "projektautó" volt. A szürke ötös - a rendszáma nyomán csak "Kebel" névre hallgató - sedan E39-es ugyanis abból az állapotból tért vissza az élők sorába, mint ahol Hókefélke is volt a 24. órában, de mivel a 39-essel szemben a kis 36-oska sorsa bevégeztetett, így ő túllépett a 24. órán és szelleme elköltözött az örök BMW-s driftmezőkre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése