Ami a fél évtized alatt sem változott: mindig meg-meg állok és visszatekintek rá. A forma számomra még mindig csodálatos
Bevezetésként
Az élet nem állt meg, sőt az elmúlt két év lényegében villámgyorsan elszaladt. Az életem nagyban átalakult, s mondhatni felgyorsult: olyannyira, hogy a hetek csak úgy telnek és igaz ez a hónapokra is, de igaz ez a megtett kilométerekre is. Ugyanis azok is gyűltek szép számban, de ezeket kisebb meghibásodások mellett csak egy lerobbanás kísért, igaz ez egyben egy korszak lezárultát is jelentette. De mindent a maga idejében! Most jöjjön az elmúlt két év (2018 és 2019) kalandos és így visszanézve már mókás krónikája egészen napjainkig. A végén pedig a jövőről is szó lesz, ami talán nem is lesz olyan vidám...
A bevezetéshez egy megjegyzés: láthatóan eltűntek a típusismertetések, élménybeszámolók a blogról. Ennek oka az, hogy olyannyira nem volt időm a blogolásra, ami az utóbbi években már rendszerint évente egy posztra terjedt ki, hogy a 2018-as év krónikáját is elkezdtem megírni, de végül befejezni nem sikerült, így egyben jelenik meg a blogomon a két év. No de végül sikerült leülnöm egy kicsit a gép elé, és megírni a visszaemlékezéseket, így ne is húzzuk tovább, jöjjön egyből a tavalyelőtti, azaz a 2018-as év!
