2012. áprilisában írtam egy E39 525d Touringról, amit több mint 490-en néztek meg eddig - a statisztika szerint. A statisztika csak annyiban fontos, hogy valahol összhangban van az én érzelmeimmel is. Ugyanis - ezzel vagyunk egy páran itt a BMW-fanatikus térfélen - hogy minket érzelmek is kötnek egyes autókhoz: Élmények, amik elmúltak, és amiknek részese volt - adott esetben - a szürke 525d. Elment tehát a Touring is. Igaz ennek már lassan két hónapja, de csak mostanra szedtem össze az összes gondolatomat és fejeztem be a bejegyzést.
És igen, a "Touring is", mert azelőtt pedig egy vérmes Bestia, egy M5 gondolta úgy, hogy eltűnik a kézzelfogható valóból, hogy már csak az emlékezetemben éljen tovább.
Szóval a szűk környezetemben a legendás nagytesó nélkül maradtam.
Amiért (is) a szívemhez nőtt: Oly sok közös út, megtett 100-200 kilométerek azért, hogy egy nemes küldetés eredményesen zárulhasson.
Ahogy búcsúzott:
Utolsó útja Tatabányára vezetett, hogy megismerkedjen utódjával, egy E36 328i Coupe-val. Ezen az úton is megmutatta, hogy mire képes: 5,4 és néhol 4,9 l fogyasztás. Pedig biztos, hogy ennyinek kellett lennie a fogyinak, mivel narancs jelzésre került kőkemény 5.000 HuF-nyi értékű gázolaj rátöltésre...
A legendás utolsó út a visszanemhajtott hátsó ablaktörlővel...
A használtautón:
A megtett futás nincs kiemelve, de jelentem, hogy 300.000 km feletti. És ennek ellenére is hibátlanul működő diesel aggregáttal bírt.
_rear-1.JPG)
