Először a facebook oldalamon jelentek meg tömegével a képek, melyet egy nagyon kedves barátom, név szerint LeviM5 készített Nyíregyházán, ahol is a közelmúltban bemutatkozott a legújabb 3-as és a legújabb M5-ös is.
A BMW 3-as sorozat (az F30 hiányzik a képről). Jobbról második az örök favorit...
A képek láttán elcsodálkoztam, hogy "na igen!", a BMW nem csak ma, hanem régen is BMW volt. Sőt hozzám inkább a "régen sokkal jobban BMW volt, mint ma" érzés áll közelebb. És természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem ismerem el a BMW jelenlegi nagyon magas technológiai színvonalat képviselő helyzetét, mert az kétségtelen, hogy lenyűgöző.
Hanem azzal a - szubjektív - véleményemmel állok elő, hogy szerintem a mai BMW-k egyre rondábbak, és egyre inkább elveszik belőlük a régi "egyszerű, de (sportosan) nagyszerű" érzés.
Jó, mondjuk egy olyannak, mint amilyen én vagyok, akinek a bangle ötössel elérte a BMW azt, amit valaha is el lehet érni, annak aztán lehet mindent magyarázni, csak azt nem, hogy annál van jobb BMW. Számomra az a BMW a képzeletbeli piramis csúcsa, ahonnan csak lefele van irány.
Nekem az E61 tetszik a legjobban az összes BMW közül. Kinézetre az a legszebb, de a belseje mondjuk annyira nem jön be (Belsőben a favoritom az én kis E46-osom. Annál jobb nem is kell.)
Mondjuk érdekes dolog, az, hogy noha nagyon szeretnék egyszer egy E61-est, manuális 530i-ben, ennek ellenére tökéletesen meg vagyok elégedve a jelenlegi állapotommal is. Mert hangsúlyos az, hogy egyszer.
Majd 8-10 év múlva. Addig tökéletesen jó nekem a jelenlegi drágaság, sőt, NEM IS CSERÉLNÉM EL még egy E61-esre sem. És ugyanúgy nem cserélném el a bejegyzésben később bemutatott F30-asra, vagy a legújabb M5-ösre sem. Vagyis igen, de azért, hogy vegyek egy E61-est is, de nem a jelenlegi E46 helyett, hanem MELLÉ! :-)
A fent leírtakból azt akartam kihozni, hogy az "én kis kicsikémet" semmire sem cserélném el. Nálam Ő az első. Mese nincs bele vagyok bolondulva, és mint tudjuk a szerelem vakká tesz, nem létezik külvilág, csak Ő meg én...
Persze a rózsaszín ködből azért próbálok - objektíven - ki-ki tekingetni, hogy mi van még a világon olyan kocsi, ami BMW és tetszik. :-)
És, ahogyan oda jutok, hogy azt nézem, hogy mi az ami tetszik, akkor visszajutok a szubjektivitáshoz, meg az E46-hoz. Igaz Ördögi kör ez, melybe bekerülni lehet, kikerülni nehezebb. :-)
De most azért mégis megpróbálok kitörni úgy ebből a körből, hogy végigveszem - a bemutatón készült képek alapján - a BMW 3-as sorozat tagjait, és mindegyikhez fűzök egy kis élményt, szubjektív elemet.
BMW E21
Kezdődik a sor a minden hármas alfájával, az E21-essel.
Emlékszem, még nem tudtam, hogy mi az a BMW - pontosabban tudtam, csak nem bolondultam akkor (még) bele ennyire - állt a szemközti buszmegálló mellett egy (ugyanilyen) piros 318i. A tulaját nap mint nap láttam, láttuk bátyámmal: egyszer csak jött egy kis alacsony emberke, beült a mindig szép tiszta autóba, pöcc-röff indított, és tovaszáguldott. Mivel iskolába jártunk, így láttuk, hogy hóban, sárban, melegben, szélben, minden áldott nap tökéletesen tette a dolgát, pedig akkor már túl volt a második X-en. A csodálat mellett meg is állapítottuk: "Ez igen! Ez jó régi - akkor még nem tudtuk, hogy milyen idős - de még is röhögve megy! Nemhiába BMW. Valahol itt kezdődött el a BMW az életemben. A tudatalattiban elraktározódott: A BMW az még öregen is BMW...
Aztán egyetemista lettem, a tulaj is elköltözött, és a kis BMW eltűnt az utcából. Később megtudtam: a kocsit eladták, a tulaj Olaszországba ment dolgozni.
BMW E30
