BMW E46 vásárlás II. - Egy újabb üdítő példa, megint nem hazánkból

Bevezető gyanánt

Korábban (itt: http://bmwe46tumblr.blogspot.hu/2013/04/autovasarlas-egy-udito-pelda-de-sajnos.html) már beszámolhattam egy "klasszikus" németországi vásárlásról és az ezt megelőző vásárlási dilemmákról.

Akkor, anno a vásárlás kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de rendben lezajlott és eredményeképpen Dénes boldog tulajdonosa lett egy BMW 320d Touringnak (melynek megvételét azóta sem bánta meg. Sőt... :-))

Jelen bejegyzésben András BMW-vásárlással kapcsolatos élményeit osztom meg, ugyanis megtiszteltetésnek vettem, hogy jelezte: örülne annak, ha a blogomon is megjelenhetne a vásárlási "kálváriájának" befejező része. Történt ez abból az indíttatásból, hogy elektronikus levelezésünk során - sok más mellett - egyetértettünk abban is, hogy ezek a "hús-vér" beszámolók tudják leginkább illusztrálni azt az állapotot, amit (itt: http://bmwe46tumblr.blogspot.hu/2012/03/autovasarlas-atertekelve-idovel.html) így írtam le, hogy:

"6. Arra fel kell készülni, hogy a BMW vásárlása az nagy dráma, heves érzelmekkel övezett, sokszor már filozófiai kérdéseket is felvető dilemma: Megvegyem? Ne vegyem? Ennyiért? Jó, de ez meg az, de az meg nagyon jó! Aztán: Mi lesz, ha elviszik pedig jó lett volna? vagy: Megvegyem, mert jobbat úgy sem találok? stb. Ezekre választ sokszor már én sem tudtam. Ami segített: nem egyedül voltam, volt objektív szem is. És nem hagytam magam lebeszélni arról, hogy BMW-t vegyek. Gondolkodási időt adtam magamnak, és próbáltam pro és kontra érvelni magamban"

(Az András név persze megint álnév, akárcsak az előző bejegyzésem esetében Dénes.)

Mintha a katalógusból bújt volna ki! Egyedül a háttér nem stimmel, de amúgy az autó gyönyörű! 

Lássuk, hát az izgalmas beszámolót! 

A kezdetek

2013. július elején kezdtük el keresni álmaink autóját a következő tulajdonságok alapján: BMW E46 318Ci, 2002-es évjárat utáni kupé, facelift utáni motorral (1995cc, 143LE), topázkék, bőrbelső és manuális váltó. Folyamatosan néztük a mobile.de illetve az autoscout.de oldalakat, szinte napról napra. Pár hét után rádöbbentünk, hogy ebből így nem lesz semmi, ugyanis kupéból nagyon kevés van, kb. 10-20 volt fent egyszerre és rohamosan fogytak. Ha feltettek egy jót, másnapra már sehol sem volt: „Sajnáljuk, elkelt.” Később már jók sem voltak, csak a lepukkantak maradtak meg. Így hát bővítettük a keresési feltételeket a 4 ajtós limuzinokra, már fekete szín és szövet belső is jöhet, ebből már sokkal nagyobb volt a választék. Két és fél hónap keresés után végre találtunk egy megfelelő autót, ami majdnem minden szempontból megfelelt, annyi különbséggel, hogy szürke metál a fényezése - ami eddig nem tetszett annyira. Viszont a 17-es kerekek, félbőr belső, majdnem full extra felszereltség, szép állapot (képről) meggyőztek minket. Hétfő este tették fel, kedden reggel 8-kor már hívtuk, hogy tegye félre nekünk, mert este indulunk érte. Rendes volt mert megígérte, hogy addig fenntartja nekünk. (Mint később egy német ismerősünktől megtudtuk azért van ekkora kereslet az E46-okra, mert a 18 éves német srácok szokták kérni apucitól első autónak, kb. olyan lehet odakint, mint nálunk a Swift. Az ára csak egy havi fizetés…)

Este nagy kapkodás, 3-an fogunk menni, 23.00-kor el is indulunk Ansbach mellé egy kisvárosba kis fogyasztású autónkkal. „Csak” 800km, reggelre ott leszünk váltott vezetéssel, tankolni állunk meg egyszer. Oda is érünk szerda reggel 7-re, holt fáradtan (munka után indultunk), szinte nulla alvással. Nehezen találtuk meg a kereskedést, a GPS sem segített, ellentétben a benzinkutassal. Be tudtunk menni szétnézni, az autó sehol, agyérgörcs. Meg van a hely, ahol körbe fényképezték, de hűlt helye. Elég lepukkant a kereskedés, rozsdás konténer iroda, gyanús. Másfél óra várakozás után megjelenik kiválasztottunk, a kereskedő vezeti. Köszönünk és bemutatkozunk, majd  otthagy minket: a kulcsok az autóban, menjünk, nyugodtan próbáljuk ki.

Na akkor nézzük a kiszemeltet!

Az autó nagyon szép, a szürke metál is máshogy mutat, mint a képeken. Rögtön nekiesünk az átnézésnek (köszi a vásárlási tanácsokat), lássuk miért utaztunk ennyit: 

• 10 éves az autó, ilyen szemmel is vizslatjuk, állapotot veszünk - nem kilométert. 

• Kívül kis felületi karcok, ott egy kis kopás, de semmi komoly. 

• Rozsda nincs a kasztnin. Jobb első lámpa belülről párás. 

• A vezetőülés bal oldaltámaszának szélén a bőr kilukadva, a sok ki-beszállás megtette a hatását.

• Kormány nincs szétkopva. 

• Tárcsák vállasak. 

• Gumik jók. 

• Minden elektronika működik. 

• Pótkerék alatt nincs sérülés vagy javítás, rozsda. 

• Ablakemelők is mennek szépen le-föl, hurrá! 

• Próbáljuk ki. Tökéletes. Mintha gokartban ülnénk, a fék erős, futómű nem kopog, az ABS is rugdos rendesen. 

• Beszéljünk a kereskedővel, emeltesse fel az autót és nézzünk be alá. Az emelő alá bemászva kornak megfelelő rozsdásodást találunk itt-ott, de semmi olyan nincs, ami miatt rögtön indulnánk is haza. Azonban a motor alatt olajos a lemez, itt gond van. Megmutatjuk de csak vállrángatást kapunk válaszul, ő hétfőn vette át az autót de még nem tudta átnézni. Nem tudja mi lehet a baja. Lehet, hogy szelepfedél, lehet, hogy máshol enged.

• Félrehúzódunk és megbeszéljük egymás közt, hogy mi legyen az irányár a hibákat tekintve, szeretnénk alkudni egy kicsit. Pár perc múlva ennek megfelelően tálaljuk az összes hibát: ez itt rossz, ezt jó lenne megcsinálni, az olajfolyás pedig nagyon gáz. 

• Újabb vállrángatás majd gúnyos mosollyal adja tudtunkra, hogy 5 percenként hívják emiatt az autó miatt, ha nem tetszik mehetünk haza. Semmit nem enged az árból. Azt is közli velünk, hogy részéről már az óriási szívesség volt, hogy egy napig csak nekünk fenntartotta az autót.

Tipikus kereskedő, kihasználja a helyzetünket teljes mértékben. Ha te nem veszed meg, megveszi más. Sajnos ő van előnyben, folyamatosan hívják, nem kamuzott. Nem tudunk mit tenni mit sem, messzire jöttünk, üres kézzel pedig nem akarunk hazamenni és az autó tetszik. Alkudni nem tudtunk, de ez is bele volt kalkulálva a költségvetésbe. Rendben, áll az alku, írjuk meg a papírokat aztán menjünk export rendszámot intézni, egy óra múlva bezár az okmányiroda! Legalább eljön velünk és ebben segít.

Hogyan hozzunk el autót lábán Németországból?

Bemegyünk az „irodába”: rendetlenség, kosz, autóalkatrészek és olajos flakonok hegyekben, fater egy tableten böngészi a mobile.de-t. Többszörös félreértések kitöltés közben, alig hajlandó aláírni a magyar-német kétnyelvű adásvételit, nem haladunk sehova. Folyamatosan telefonál, dumál, áraz, autót keres a neten. A mai második agyérgörcs kerülget minket mire elindulunk végre, két kitöltött kétnyelvű adásvételivel és a törzskönyvvel, forgalmival. Siessünk!

Mivel az okmányiroda útba esik hazafelé, közöljük vele, hogy jöjjön autóval mert nem akarunk visszajönni. Ő aztán nem, így is óriási szívességet tesz, vigyük el. Köszi. 

Még időben – dél előtt - érünk a helyszínre, 130 EUR (kb. 39-40.000 Ft - megj. tőlem) a 30 napos piros export rendszám, ami tartalmazza az EU-s biztosítást és a gyártás költségeit is. A sárga 5 napos rendszám sokkal olcsóbb, viszont azt csak német állampolgár válthatja ki, csak a németeknél lehet használni illetve ha kimész vele az országból, az első rendőr lemeszel érte. Majd felnégyel. Kérdeztem erről magyar rendőr ismerősöm is – sajnos megerősítette az előbbieket. 

A nevemre került az autó az okmányirodában, még további 20 EUR-t kellett befizetni az átíráshoz. Illetve volt egy dolog, ami miatt szerencse, hogy hoztuk a kereskedőnket: valamit be kellett volna fizetni bankon keresztül (persze nekünk nincsen német folyószámlánk) és ő megtette ezt helyettünk ott helyben. Gondolom ha nem segít, akkor el kell sétálnunk bankba és befizetni személyesen, de akkor tutira nem végeztünk volna időben. Miután befizettünk mindent, mentünk rendszámot nyomtatni a szomszéd irodába. Két néni állt a gépnél, szépen összeállították a betű sablonokat a lemez felett, préselés, majd a kidomborodott betűk felületének gépi festése. Sosem láttam még ilyet, már megérte.

Hazafele menet. Fent a 30 napig használható piros rendszám, és az ablakban az UZ (Umweltzone) matrica. 

Visszamentünk a kereskedésbe, lincshangulatú búcsúzkodás (szerencsére nem értette a magyart), kaja, majd indulás haza két autóval. Szerda estére értünk haza minden gond nélkül, nem kellett egyikünknek sem az esti mese elalváshoz. Sokkal olcsóbban ki lehetett volna jönni az úttal kapcsolatban, ha találunk az oszkar.com-on fuvart aznap estére, vagy van fapados repülőt arrafelé. Ezeknek meg van a hátránya olyan tekintetben, hogy nem vagy mobilis. Helyben nem tudsz közlekedni, ha gond van, nem tudsz elugrani sehova. Nem tudsz átmenni a szomszéd városba megnézni a másik eladó autót, stb. Így viszont dupla autópálya matrica, egyel több autót kell tankolni. Ez van.

Ha megvan minden, azaz csak azt gondolod, hogy megvan, akkor még kell a...

...következő lépés: biztosítás kell! Ezt érdemes rögtön aznap megkötni, amikor megveszed az autót, így nem kell büntetést fizetned a MABISZ-nak. Mivel nincs magyar rendszáma az autónak, így alvázszámra is meg lehet kötni. Aztán naponta jön majd a figyelmeztető email, hogy pótolni kell a hiányosságokat: mi a magyar rendszáma, forgalmi száma, forgalomba helyezés dátuma stb. de ezeket pótolni lehet ha meglesz az átírás.

Minden megvan, indulhat a műszakíztatás és a regadóztatás

Műszaki vizsgára kell vinni az autót, csak NKH hivatalos vizsgaközpontba lehet (a honosítás miatt), sehova máshova. Mi a Mozaik utcát választottuk, sajnos személyesen kell időpontot egyeztetni velük, ahol előzetesen átnézik az autó papírjait, hogy minden rendben van e vele. Elég sokáig, késő estig dolgoznak, ami szerintem egy jó dolog mert a munkaidőd után is el lehet intézni a vizsgát. 

Az NKH-s műszaki előtt érdemes átnézetni a kocsit, ugyanis itt nincs újrapróba, ha megbukik akkor forgalmi elvétel és rendszám levétel jön. Este 7 előtt mentünk, az összes ott dolgozó nagyon segítőkész volt és korrektül végezték munkájukat. Gyorsan átnézték, rendben találtak mindent. Kiadták a jármű műszaki adatlapját és a környezetvédelmi besorolást jelző plecsnit (ezt rakják rá majd a magyar rendszámra), ~24.000 HUF volt a költsége.

Ezután jött a regisztrációs adó befizetése. Mivel nem tudtam, hogy hova is kell mennem, a NAV oldalán keresztül próbáltam tájékozódni, sikertelenül. Kb. 10 telefonszámot hívtam fel a honlapról, de volt, hogy emberrel nem sikerült beszélnem csak géppel, ide-oda kapcsolgattak,vagy egyszerűen csak nem vették fel. Később megértettem, miért nem. Végső kétségbeesésemben felhívtam a Mozaik utca által ajánlott 3-ik kerületi vámosokat, ahol készséggel mondták, menjek bátran hozzájuk. Mentem is, végre valaki tudja miről van szó. A neten olvasott dolgok alapján úgy kalkuláltam, ha 8-ra odamegyek, talán délre már végzek is. 

Nem így lett. 

Első nap fél órát csak azt hallgattam a váróban, hogy mi volt a barátok közt-ben, ki-kivel hányszor a hétvégén stb. stb. ilyenekkel voltak elfoglalva az ügyintézők. Végre sorra kerültem, egyedüli várakozóként. Akinek nincs VPID száma (vámazonosító szám, mellyel az ügyfél már felvételre került a nyilvántartásba - megj. tőlem), ki kell tölteni egy nyomtatványt és azt beadni a regadó kérelemmel együtt - újabb fél óra barátokközt – majd közölték, holnap reggel 9-re jöjjek vissza a határozatért. Nagyon boldog voltam, hogy ismét el kell jönnöm munkából. 

Másnap meg is jelentem 9-kor. 

A határozatot megkaptam, benne a regisztrációs adó mértékével és bankszámla számmal ahova utalni kell a pénzt. Az Unicredit-hez kellett menni, ahol kp-ban kellett befizetni az adót és cserébe kaptam egy igazolást a befizetésről. Vissza a vámosokhoz, egy óra láblógatás, mialatt elkészült az igazolásom a regadó teljesítéséről. 

Jótanács: lehetőleg olyan vámintézetet érdemes választani, ahol a bankfiók helyben megtalálható – állítólag van ilyen. És akkor tényleg fél nap alatt meg lehet az egész. A neten található regadó kalkulátor (kalkulatorlap.hu) pedig helyesen számolta ki a fizetendő összeget.

Utolsó lépés: az okmányiroda. 

Amit magammal kellett vinnem: 

• német-magyar kétnyelvű adásvételi, 
• német forgalmi és törzskönyv, 
• magyar biztosításról igazolás, 
• műszaki adatlap, 
• regadó befizetésről igazolás. 
• Mivel a piros export rendszám kiváltásakor már odakint a nevemre írták az autót, nem volt szükség az adásvételire. Ami mellesleg nem volt megfelelő, ugyanis az alvázszám nem szerepelt benne (innen szedtem le: http://okmany-iroda.hu/index%209.htm) és módosításra utólag nincs lehetőség (nem lehet kézzel beleírni). 
• Továbbá a neten megkötött biztosítás igazoláson nem szerepelt kötvény vagy ajánlat szám, emiatt újabb köröket kellett futnom. Kb. 22.000 HUF-ot hagytam ott és sajnos a német ideiglenes rendszámot is le kellett adnom, viszont a magyarral és egy érvényes forgalmival jöttem ki :)

Végszó: az autót anyagilag és az állapota miatt is megérte külföldről behozni. Alaposan utána kell járni, mi mennyibe kerül és utánaszámolni, megéri e nem magyar autót vásárolni. A behozatal folyamata, a lepapírozás egyáltalán nem bonyolult, mi is teljesen laikusként kezdtünk neki. Biztosan lehetett volna ügyesebben, olcsóbban csinálni, nekünk így sikerült :)

Pár megjegyzés András vásárlásához:

• Először is igazán pofás (mondhatnám átlagon felüli) BMW-t sikerült vennie.
• A képek és a beszámolói alapján - Andrást idézve - egy "szinte full extra" BMW-vel van dolgunk: sport MFL kormány, xenon (vele együtt fényszórómosó is), félbőr, ülésfűtéses sport ülések, fényre sötétedő tükör, esőszenzor, négyelektromos-ablak és a  "Km állás most van 142.000-nél." Emellett króm vesék, és króm karikagyűrűk a tacho-ban.

A felszereltség impozáns!

• A magyarországi lepapírozás szerintem sem volt bonyi feladat, mondjuk én a regadós mizériát megúsztam, mert én úgy intéztettem. Ettől függetlenül merem állítani, hogy a kiutazós-rendszámos-regadós mizéria meghozza az eredményét, mert nem egy leharcolt bontószökevényt vesz az ember, hanem egy autót, amitől aztán majd nem megy el a kedve az első 100 km után, mert szétmegy ez, meg elpukkan az...
• Ne felejtsük el, hogy a kereskedő nem a két szép szemünkért árulja autóit, hanem a legnagyobb haszon reményében! Így eleve úgy kell hozzáállni  hogy a nepper nem fog engedni az árból, fel kell készülni, hogy forintra (euróra) pontosan annyi minimum legyen nálunk, mint amennyibe kerül az autó! (Anno alkudni nekem sem sikerült, pedig mi is találtunk hibákat. Vagy viszem annyiért, amennyiért adja, vagy buktam. Na ugyanez volt a helyzet itt is, annyi különbséggel, hogy itt nem egy Veszprém- Nyíregyháza táv került volna elbukásra, hanem 800 oda, és ugyanennyi vissza!)