BMW E46 - Avagy a bajor autógyártás egyik csodája.: Svájcból E46-ost? Jól gondold meg…

Bevezetésként

Havonta átlagban ketten minimum megkeresnek, hogy segítsek nekik E46 vásárlásában. Ilyenkor, mivel egyrészről már nagyon sok dolgot közreadtam ebben a témában a blogon, így sok újdonságot nem tudok már mondani, illetve másrészről a lényeg mindig is élőben derül ki, ahhoz pedig látni érdemes az autót. Így mindig mindenkit elsőnek arra buzdítok, hogy nézze meg, akár saját tapasztalatok, akár az én segítségem alapján, de kapjon képet az autóról. Legyen gyanakvó, és alapos. Ez később kifizetődő lesz.

Ugyanígy keresett meg Dani is, egy, már képekről is tetszetős, prefacelift E46 330xd-vel 2017. áprilisában. Az autó szép és jó volt, egyetlen probléma volt csak vele, címzetesen az, hogy Svájcban volt. Így kíváncsian vártam a fejleményeket, sőt miután az autó megvételre, majd magyarországi regisztrálása és forgalomba helyezése megtörtént, kértem Danit, hogy okulásként/tapasztalatszerzésként írja meg nekem történetét, hogy közreadhassam, hogy tudjak/tudjunk segíteni másoknak is.

(A kezdeményezés, hogy blogolvasóim/barátaim tollából közreadok történeteket nem újkeletű, hiszen vallom, hogy minden vásárlás maga egy komoly tapasztalat, és ha már egy-egy mozzanat nyomán tudunk segíteni tapasztalatainkkal, akkor már megérte akár saját, akár mások fáradozásai, mint például Dénesé (320d Touring) vagy épp Adrásé (318i Sedan))

Íme tehát Dani története

2001. augusztusi BMW E46 330xd individual fényezéssel. (0490 Lackierung => Sonderlackierung "avusblau-metallic", wie Schl.Nr. 276)

Már az első fotóknál láttam, hogy szép, megkímélt darabot nézett ki Dani

Az utóbbi évek legnépszerűbb import autója az E46-os BMW. Az országba beáramló gépkocsik legnagyobb része Németországból érkezik, de népszerű fellelési hely Ausztria is, valamint néhány további EU-s ország (Belgium, Hollandia). Viszont ritkán hoznak autót Svájcból, pedig sok érv szól mellette:

az átlagos életszínvonal igen jó, az autókat becsülettel hordják szervizbe, jellemzően márkakereskedésekhez
az utak minősége még Németországhoz képest is kimagaslóan jó, amit meghálál a futómű
nincs olyan agresszív sózás télen, mint Ausztriában, ami a svájci autók aljának állapotán meg is látszik
kicsi az ország, van esély találni átlag alatti futásteljesítményű autókat
a svájciak szigorúan betartják a közlekedési szabályokat (pl. sebességkorlátozások)

Mi riasztja el mégis az embereket attól, hogy innen hozzák be álmaik BMW-jét? Most már saját tapasztalatomból tudom, hogy leginkább a következők:

Svájcból hozott autó vámköteles (mivel Svájc nem EU tag), vámot és áfát kell fizetni rá
származásellenőrzést kell csináltatni, aminek átfutási ideje 6-8 hét
tehát végeredményben sokkal később és sokkal drágábban lesz a nevünkön az autó, mintha Németországból hoztuk volna

Én a fentiekkel elméletben tisztában voltam, de a gyakorlati tapasztalat sokkal rosszabb volt, mint amire előzetesen számítottam. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy Svájcból hoztam magamnak E46-ost, de a cikk elolvasása után mindenki döntse el maga, hogy ha talál kint egy gyöngyszemet, akkor megér-e az neki annyit, hogy végigcsinálja ezt az egész procedúrát és kifizesse azt plusz néhány százezer forintot az államnak egy németországi autóhoz képest…

Hol tudsz svájci használtautókat böngészni?

· https://www.autoscout24.ch a német Autoscout24 svájci testvére, nagyon nagy arányban kereskedők hirdetéseit találod meg itt (akik természetesen inkább albánok, törökök, tehát összességében nem ajánlott)

· http://tutti.ch/ titkos tipp, a magyarországi Jófogás svájci megfelelője, ahol szűrhetsz privát hirdetésekre (és van is belőle elég sok)

Az autó, amiért elindultam Svájcba

Én a tutti.ch-n találtam meg azt az autót, amiért úgy döntöttem, hogy érdemes elindulni Bodensee mellé. Középkorú svájci úr árulta, aki 2001-ben vásárolta meg szalonból az autóját (330xd Touring különleges Avusblau színben, kézi váltóval, félbőr sportüléssel, digitklímával, xenonnal és még néhány aprósággal). Vezetett szervízkönyv (a pecsétek tanulsága szerint végig a környékbeli hivatalos BMW márkaszervízeket látogatta az autóval), relatíve alacsony futás (220 ezer km), a garázsban már bent parkolt az utód (435xd).

Az autó nem volt agyonhajtva, mindez a belsőn is visszaköszönt.

Végig vezetett szervizkönyv, valódi svájci gondos tulajdonos.

Az utód: úgy tűnik bejött mind a márka, mind a szín a svájci tulajdonosnak. A kivitel viszont változott.

Jó öreg M57-es blokk: ezzel melléfogni nagyon nem lehet. A világból kimegy.

Német nyelven tudtunk kommunikálni, érdeklődő üzenetemre gyors és korrekt választ kaptam. Kérésemre Whatsapp-on keresztül az eladó képeket is küldött, amelyek alapján (rozsdamentesnek tűnő és gyárival teljesen megegyező, eredeti külső-belső) egyre inkább arra az elhatározásra jutottam, hogy kell nekem ez az autó. Eredetileg 4.500 CHF-ért tette fel, mire én megláttam a hirdetést, már 3.500 CHF volt az irányár. Végül 3.000 EUR-ban állapodtunk meg, ebben benne volt 8 db gyári BMW alufelni újszerű, minőségi téli és nyári gumikkal.

Amennyiben az az autó az EU-n belül lett volna (pl. Németországban), akkor 3.000 EUR-ért véleményem szerint igen jó vásárt csináltam volna vele; na nem mint kereskedő, de saját részre ilyen igazolt előélettel még mindig viszonylag jó áron került volna a nevemre magyar rendszámmal. Viszont az autó svájci, így kicsit más lett a matek.

Akkor irány Svájc!

Miután az eladóval megállapodtunk az árban és érkezésem időpontjában, elkezdődött a szervezés.

Kiutazásra több opció volt:

egy autóval kimenni érte, kettővel hazamenni: ez igényel legalább plusz egy embert és plusz egy autót, valamint a költsége is magas (odafele egy útiköltség, visszafele kettő), elvetettem
telekocsival kimenni: nem volt megfelelő járat
repülővel kimenni: nem volt megfelelő járat
vonattal kimenni: emellett döntöttem, Kelenföldről Buchs SG-ig a jegy 27.590 Ft-ba került (csak odafele vettem meg), kicsit drágábban lett volna hálófülke vagy hálókocsi, de mivel egy nappal indulás előtt vettem meg a jegyet, azok a helyek sajnos már beteltek, így maradt a sima vagon (nem ajánlom)

A vonat este indult és menetrend szerint reggel 6:56-ra kellett volna Buchs SG-be érnie. Közel 2 óra késéssel értünk be (ezt a késést számomra ismeretlen okból, Tatabányán várakozással hoztuk össze). Onnan helyi vasúttal (SBB), egy átszállással érkeztem Arbon Seemoosrietbe. A svájci tömegközlekedést mindenkinek ajánlom: tiszta, pontos és egyértelmű (minden ki van írva, nem lehet eltéveszteni).

Az eladóval még korábban azt egyeztettem le, hogy kijön elém a vonatállomásra, így is történt (a késésről menet közben szóltam neki). Szimpatikus svájci úr várt az állomáson, a 330xd-vel érkezett. Körbe néztem, pont olyan volt, mint a képeken, nem ért csalódás.

Ügyintézés Svájcban

Együtt elmentünk az okmányirodába (Strassenverkehrsamt), ahol Ő intézte az autó kijelentését, én pedig kiváltottam a svájci export rendszámot. Ezzel haza tudtam hozni az autót lábon. Van fél hónapos és hónapos variáns, én a fél hónapost választottam. Ez nem 15 napot jelent, hanem a hónap első felére (1-15) vagy második felére (16-31) érvényes. Ha 16-án váltod ki, akkor 31-ig lesz érvényes, de ha 30-án váltod ki, akkor is csak 31-ig lesz érvényes. Mindekét esetben ugyanannyit fizetsz. Az én esetemben a fél hónapos rendszám biztosítással és adóval nagyjából 200 EUR-ba került. A teljes ügyintézés nem volt több 15 percnél és kezemben volt a rendszám!

Az eladónál hazaindulás előtt

Ezután elmentünk az eladó házához, aláírtuk a papírokat (német-magyar kétnyelvű adásvételit vittem 4 példányban), bepakoltuk a nyári alufelni garnitúrát a kocsiba, megkaptam az autó teljes dokumentációját, a 4 db gyári kulcsot, a Thule kerékpártartót és a gyári fejegységet. Megkínáltak egy kávéval, majd miután a garázsban megnéztem az utódot (a 435xd-t), elbúcsúztunk és útra keltem.

Nagyjából 1.000 kilométeres út várt rám. Svájcból ki tudtam jönni kis utakon, nem mentem fel az autópályára, így nem kellett vennem matricát (csak éves létezik, 40 CHF-be kerül). És akkor kezdődtek a megpróbáltatások.

Vámoljunk Ausztriában vagy Németországban, csak ne itthon

Az volt a tervem, hogy az osztrák-svájci határon levámolom az autót, ezt korábban többen tanácsolták. Előnye, hogy a hazai 27%-os áfa helyett csak 20%-ot kell fizetni, sokkal egyszerűbb (állítólag) az ügyintézés mint itthon és a számlaértékbe sem kötnek bele olyan előszeretettel, mint a magyar vámosok.

A St. Margrethen-i vámirodát (Zollamt) céloztam be, ahonnan nemes egyszerűséggel elhajtottak. Az indok az volt, hogyha Magyarországra viszem az autót, akkor majd levámolják ott, ők nem foglalkoznak vele. Nem kaptam róla semmilyen papírt, hogy bent jártam náluk, nem voltak túl barátságosak. Később kiderült, hogy ez mindenképpen hiba volt, ha levámolni nem is hajlandóak, akkor legalább egy úgynevezett T1-es transzferpapírt kellett volna kapnom, mert későbbi hivatalos ügyintézéshez erre szükség van.

Továbbmentem és az autópálya mentén, immár Németországban, a határ mellett próbálkoztam ismét a vámolással. Ez alkalommal tovább jutottam, a vámiroda mellett a DB Schenkerben elkészítették a szükséges papírokat, már csak a fizetés volt hátra, amit a vámirodában kellett volna megtennem. Onnan viszont ismét elhajtottak: most az volt az indok, hogy ez így nem szabályos, ha Svájcból hoztam, akkor az osztrák vámosoknál kellett volna fizetnem, nem hajlandóak levámolni. Ha lenne T1-es transzferpapírom, amivel igazolom, hogy jártam az ausztriai vámosoknál, akkor levámolnák, de így nem. Menjek vissza Ausztriába, vagy tovább Magyarországra…

Korábbi autóbehozatalaim (325Ci és részben 330iA - megjegyzés tőlem) során ilyen negatív élményeim nem voltak, mindig készségesek voltak az okmányirodákban, ehhez képest meglepő volt a vámosok hozzáállása. Szorított az idő, így úgy döntöttem, hogy továbbmegyek az autóval és Magyarországon intézem a teljes vámolást.

A hazai ügyintézés

1. Származásellenőrzés

Első lépésként a svájci forgalmival és az adásvételivel (plusz személyigazolvány és lakcímkártya) be kell fáradni egy tetszőleges okmányirodába és elindítani a származásellenőrzést.

Származásellenőrzés: 10.900 Ft

Törvényben 4 hetes határidőt írnak, majd apróbetűs részben hozzáteszik, hogy a külföldi államokkal való kapcsolatfelvétel elhúzódhat, ezért semmilyen következménye nincs, ha kicsúsznak a 4 hétből. Tapasztalatok szerint a svájci autók származásellenőrzése inkább 6-8 hetet szokott igénybe venni.

Az én esetemben az okmányirodai beadás április 25-én történt meg, a dokumentum pedig június 6-án készült el (június 8-án kaptam meg ajánlottan postán). Tehát inkább 6 hét volt, mint 4, amivel szerintem sokan számolnak.

2. Vámolás

Itt ismerős segítségét vettem igénybe, aki autók forgalombahelyezésével foglalkozik és vámudvarban is vannak kapcsolatai. Odavittem az autót, lefotózták, kérdéseket tettek fel, kicsit kezdtem úgy érezni magam, hogy valami komoly bűnt követtem el azzal, hogy hoztam Svájcból egy patika állapotú BMW-t. Milyen lehet, ha nem ismerősön keresztül megy oda az ember…

Elvettek 1 darab eredeti adásvételit valamint az eredeti forgalmit. Kellett egy nyilatkozatot írnom, hogy miért nem vámoltam le az autót az EU-ba történő belépéskor (erről írtam korábban, hogy az osztrákok elhajtottak, hogy vigyem Magyarországra az autót vámolni, ha ott fogom forgalomba helyezni). Ha kaptam volna T1-es transzferpapírt, akkor nincs szükség a nyilatkozatra. Egyébként ennek a „bűnnek” a büntetési tétele 1-5mFt-ig terjed, úgyhogy szívhez szóló nyilatkozatomban kértem a bíróságot, hogy legyenek szívesek ettől eltekinteni a körülmények miatt (Ausztriában nem foglalkoztak velem). A kérelem sikeres volt, nem büntettek meg!

Ezután kezdődik a vámügyintézés, amihez normál esetben az autót is ott tartják (én elvihettem), majd néhány nap múlva küldik a fizetendő összegeket. Amikor megkaptam a számokat, jött a hidegzuhany.

A 3.000 EUR számlaértéket elfogadták és a következő fizetendő tételeket kalkulálták:

ÁFA: 291.000 Ft (3000 EUR számlaérték vámmal és útiköltséggel növelve, majd ennek a 27%-a)
Vám: 97.000 Ft (számlaérték 10%-a)
Speditőrdíj: 35.000 Ft

Az ÁFA esetében felhívom rá a figyelmet, hogy a befizetett vámra is kivetik a 27% áfát, valamint hozzáadtak a számlaértékhez egy 50.000 Ft-os útiköltséget, amire szintén kivetették a 27% áfát. Ez még most is annyira felháborít, hogy az ezzel kapcsolatos véleményemet inkább nem részletezem.

A fenti sarcok befizetése után megkaptam azokat a papírokat, amelyekkel mehet az autó műszakira, vagy honosításra.

Vámügyintézés közben

3. Műszaki vizsga / honosítás

Első magyarországi forgalombahelyezés mindenképpen NKH vizsgasoron kell, hogy történjen. Az általam hozott BMW viszonylag friss műszakival rendelkezett (2017 januárban vizsgázott), így elegendő volt a honosítást megkérnem és átvezették a műszaki érvényességet a magyar forgalmiba. Ez így valamivel kevesebbe került, mintha hagyományos műszaki vizsgára ment volna az autó, de a procedúra nagyon hasonló. Itt is ügyintéző segítségét kértem, szerintem a Mozaik utcába ismeretség nélkül csak az menjen, akinek nagyon sok a szabadideje.

Honosítás ügyintézéssel: 35.000 Ft

4. Eredetvizsga

Egy újabb különbség: ha EU-ból hozol autót, akkor nincs eredetvizsga. Ha Svájcból hozol, akkor van. Miért? Szerintem a választ senki nem tudja, maradjunk abban, hogy egy újabb lehúzás. Érdemes az eredetvizsgát a végére hagyni, mert „csak” 2 hónapig érvényes és mi van, ha a származásellenőrzés elhúzódik… Én is így tettem, akkor mentem csak el, amikor már minden szükséges papír a kezemben volt.

Eredetvizsga: 20.000 Ft

5. Regisztrációs adó

Több kalkulátor található a neten, én ezt használom (bár a Chrome szerint nem megbízható):
http://regisztraciosado.info/

Az általam hozott 330xd még EURO 3-as besorolású, viszont elmúlt 15 éves, így a fizetendő:

Regisztrációs adó: 159.000 Ft

6. Kötelező biztosítás

Már csak az okmányirodai lehúzás van hátra, de oda csak úgy indulj el, ha előtte megkötötted a kötelező biztosítást és van a kezedben egy visszaigazolt biztosítási ajánlat.

Okmányiroda

Az utolsó lépés, amikor végre kezünkbe kerül a forgalmi és a magyar rendszám!

De persze csak még egy sorban állás és az alábbi jelentéktelen összegek kifizetése után:

Forgalmi, rendszám: 20.500 Ft

Vagyonszerzési illeték (30d 184 lóerő): 87.750 Ft

Összesítsünk

A végére hagytam a sokkolást, lássuk, mennyibe került végül a 3.000 EUR-s BMW (1 EUR = 310 HUF árfolyammal számoltam):

Tétel	Összeg	Megjegyzés
Vételár	930 000 Ft	3000 EUR
Kiutazás	35 030 Ft	Budapest - Buchs SG vonatjegy + svájci SBB jegy
Visszafele út üzemanyag	24 500 Ft	7 literes átlaggal (70 liter gázolaj), 350 Ft / liter
Visszafele út matrica	8 000 Ft	magyar + osztrák matricák
Svájci ideiglenes rendszám	62 000 Ft
Regadó	159 000 Ft	2,5 - 3,0 liter közötti EU3 dízel 15 év felett
Vagyonszerzési illeték	87 750 Ft
ÁFA	291 000 Ft
Vám	97 000 Ft
Speditőrdíj	35 000 Ft
Származásellenőrzés	10 900 Ft
Eredetvizsga	20 000 Ft
Honosítás	35 000 Ft	Első hazai forgalombahelyezés
Forgalomba helyezési költségek	20 500 Ft	Forgalmi, rendszám
ÖSSZESEN	1 815 680 Ft

Ha valaki ezek után még mindig szeretne Svájcból autót hozni magának, akkor annyit tudok tanácsolni a végére, hogy próbáljon keresni olyan osztrák vagy német (vagy ott élő) ismerőst, aki megveszi tőle a svájci autót és forgalomba helyezi. Ezután „vásárolja meg” tőle és immár EU-ból hozott autóként 1-2 nap alatt és párszáz euróval olcsóbban meg tudja oldani a honosítást, ami természetesen azért így is drágább lesz, mintha egy eredetileg is EU-s autót választott volna.

Végezetül pár kép

Hazafele 1.

Hazafele 2.

Végre magyar rendszámmal

Konklúzió - megérte-e?

Immáron - visszavéve a szót Dánieltől - azon a véleményen vagyok, hogy érzelmileg, illetve aki hosszabb távon tervez, annak megéri egy ilyen kálváriát végigcsinálni egy - lassan kifutó szériának tekinthető - E46-os modellért. Aki viszont, csak egy "átlagos", azaz nem kiemelkedő állapotú/felszereltségű vagy újabb szériájú BMW-t akar, az ne fogjon bele - szerintem.