Körülbelül 3,5 évvel ezelőtt váltam meg először szeretett első autómtól, a rendszáma után MARcsinak elnevezett 318i-mtől. Akkor 2 év, 4 hónap és 3 napos történet ért véget, most csak 4 hónap és 2 napnyi együttlét adatott meg. Viszont ez a 4 hónap is rengeteg élményt adott: majdnem az összes ikonikus helyre eljutottam vele, ahol anno is járt, s majdnem mindenki találkozott vele ismét, aki szerette és a szívébe zárta.
Utolsó képem a MARcsiról. 2017. 10. 18.
1 nap alatt megvolt rá a biztos érdeklődő, aki végül 5 nap múlva jött is érte. S most, másodszorra már egy kicsit könnyebben engedem el, hiszen ismét egy szerető családra talált (a boldog szülők 4. hónapos kislányukat lepték meg vele :-) ). S tudom, eleve nem maradhatott, mivel miközben nap, mint nap használtam, aközben a garázsban egy 2979ccm-es soros hathengeres benzines várta türelmetlenül, hogy újból mozgásba lendülhessen. S most végre megadatik neki! :-)
Ismételten nagyon sok szép emléket köszönhetek neki. A múltidézés igazán jót tett nekem és a családomnak, barátaimnak is: újraéltük a boldog MARcsi éveket (2012-2014).
Viszlát MARcsi!
------------------------
Külön öröm, hogy - ahogyan anno - most is tudni fogom, hogy merre jár, mi történik vele.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés