Egy újabb nagytesóval több Veszprémben ;-) - BMW E39 525d Touring

Prológus:

Azt már megszoktam, hogy nekem legnagyobbrészt csak E39-es és egy E90-es BMW-s ismerősöm van Veszprémben és a város közvetlen közelében. Ezzel nem is lenne baj, de valahogy mindig úgy érzem, hogy én az E46-osommal elbúj(hat)ok az E39-esek mögött. 

Hogy miért? 

Legfőképpen azért mert az E39-es tesók már puszta jelenlétükkel is tekintélyt parancsolnak. Felszereltségük, motorpalettájuk még a leggyengébb esetében is messze leköröznek engem és a Marcsikámat... Persze ezt Ők nem mondják ki, nem mondogatják, hogy nézd ebben, ez meg az van, ami a tiédben nincs, hanem én tapasztalom azt, ami az övükében alap, az nálam extra, és tudom, hogy  a BMW valahol a 3-asnál kezdődik, de mindenféleképpen az ötösben folytatódik!

BMW E39 525d Touring. Egy újabb nagy tesó a klubban!

Bevallom régen nem tetszettek az ötösök, pláne nem az E39-es. Aztán tapasztaltam egy s mást, és előbb a sedan 39-es vált kedvencemmé, melyet rögtön követett a 39-es Touring imádat is. Mára egyenrangúan imádom mindkét változatot, és tudom, hogy egyszer nekem még lesz egy E39 Touringom, nagy valószínűséggel egy 540i.

Régen mindig is E60-ast, egészen pontosan E61-est akartam. De mára - a tucatnyi rossz tapasztalat miatt lemondtam - a cicalámpás, bangle ötösökről, és figyelmem az E39-esekre terelődött. Tudom, hogy egyszer lesz még ilyenem is.

De tudom azt is, hogy jelenleg E46-osom, van és AZT NEM CSERÉLNÉM EL SEMMIRE SEM! És később sem azért fogok nagytesóra váltani, mert a 46-os rossz lenne, hanem mert a család szempontjából a 39-es praktikusabb. (Ezt szerencsémre tapasztaltam. Lásd lejjebb! :-)) 

A Touring nagytesó

Nem is olyan régen búcsúztam egy - számomra - legendás vastól, egy BMW E39 523i-től. Ehhez a 39-eshez több kötött, mint puszta BMW imádat... És a kocsi történetének elmeséléséhez is egyszer nekifogok majd, de addig még össze kell gyűjtenem minden emlékemet, és élményemet, hogy valóságos képet adhassak a BMW-ről, mely igazolja azt a tézist: a BMW nem csupán egy autómárka, ez egy életérzés, és aki ezt nem élte át az soha nem érti, hogy mit jelent ez...

A - számomra legendás - 523i helyett Ádám barátom egy merész húzással E39-es Touringra, mégpedig egy 525d-re váltott át. A üzemanyag-formátum változott, a sorozat nem: Maradt az E39-nél. 

Amikor először megláttam, hogy Touringot akar venni, akkor meglepődtem, de aztán amikor elgondolkoztam azon, hogy mennyire hasznos egy puttony az én "kis" hármasom esetében is, akkor megnyugodtam, ez sem lesz olyan BMW idegen, benézett vásárlás. 

Körülbelül 3-4 hete vette meg, és eddig (e hét péntekéig) tartott míg át sikerült verekednie magát a magyar vám-okmányiroda fergetegen. Igaz az okmányirodában az ottani hathatós segítség révén hamar túljutott, és megkapta az áhított rendszámot és már aznap esete megjelent Veszprém utcáin az exZwickaui BMW E39 525d a maga 163 lóerejével és a tekintélyes 350 Nm-vel. Rögtön több forrás is jelezte, hogy egy ismeretlen szürke 525d szeli a kihalt utcákat...

Na ha már jelen van a veszprémi traffic egy jeles képviselőjeként, akkor ideje lesz megnézni is - gondoltam és ezt az elképzelést tettek is követték, melynek eredményeképpen a múlt hét pénteken meg is lestem a gépezetet.

Élőben 39-es Touringot még nem láttam, azaz úgy nem, hogy szétszedhettem a darabjaira, felfedezhettem benne azokat, amik az enyémben nincsenek, és soha nem is lesznek, mert nem vagyunk egy kategória, vagy egyáltalán azt, ami miatt ötös egy ötös.

A megcsodált facelift előtti 525d-ről amúgy azt kell tudni, hogy garantáltan 300.000 Km van benne, Zwickauból, azaz Németország Észak-Keleti városából származik. Motorikusan teljesen rendben van, a jobb első ajtó egy elég Istenes treffert kapott, és látszik rajta, hogy cserélve vagy újrafújva lett. A kocsi gyárilag dohányos kivitel volt, erről tanúskodik a rengeteg hamutálca a kocsi minden pontján. Combtámasz, tolatóradar, digitklíma, elektromosan behajtható tükrök, ülésfűtés, négy ablakemelő, tempomat multikormánnyal - ezek persze mind- mind benne vannak.

A beltér - a kormányt leszámítva, mely hamarosan cserélve lesz - rendben van, egyedül egy igen alapos nagytakarítás szükséges neki, mely visszaadja a kárpitok 10 évvel ezelőtti állapotát, és a gumi/műanyag felületek csillogó rugalmasságát, tisztaságát.

A BMW a kötelező vétel utáni szervizen természetesen már túl is esett, melyet az újdonsült tulajdonos végzett el a megfelelő (autószerelői) alapossággal. A kocsi ekként menetre kész, és már csak az apró javítgatások vannak rajta hátra, melyekből azonban van rendesen. Ebben persze semmi újdonság sincs, mivel az én 46-osom is - első ránézésre készen van, egy laikus számára tökéletesnek is tűnhet - de egy fanatikusnak nem! Mert még mindig van rajta mit csinálni: ezt- azt, itt-ott. 

Ugyanígy van ez ezzel az ötös kombival is. Hogy miket kell még megjavítani, kicserélni, vagy az igényeknek megfelelően beszerelni azt már részben leírtam: új jobb első ajtó, ami egyébként pont van ugyanezen színkódnak megfelelő kéznél. Emellett még a bal hátsó ajtó zára + apró karcok, nagyon minimális pörsenések javítása.

De a továbbiakban beszéljenek a képek:

Ez a kép az sorhatos dieselről a németországi hazaút során készült. A kocsi az agyonhasznált olaja, szűrői és az úgyszintén meglehetősen leharcolt állapotban lévő kartergázszűrője ellenére 6,5-6,8 literes átlagfogyasztást produkált! 

A kocsi bal oldala. Látszik, hogy a bal hátsó kilincs hiányzik, viszont ez nem jelent nagy problémát mivel egy jó garázsban minden akad jelszóval, ez is pótolva lesz, minden csak idő kérdése. (Amúgy a nem éppen dekoratív felnik csak a műszaki vizsga miatt kerültek rá.)

A BMW jobb oldala. Elüt a cserélt jobb oldali ajtó színe a kocsi ezüst színétől. Alul a küszöb is meg van ütve. Ennek javítása is még a jövőbeli feladatok közé tartozik.

 

A Touring kombi hátulja vonóhoroggal. Úgy voltam vele az E39-es kombi hátuljával, mint az 5-ös GT-vel. Addig nem tetszett, míg élőben nem vehettem szemügyre. Képeken olyan rondának tűnt mindkettő. De aztán élőben... 

Meg kell állapítanom, hogy nagytesónak tekintélyt parancsoló hátsó része van.

Na a nagytesó után nézzük a Marcsi formás fenekét is. Ami nagy különbség az E39-eshez képest az az, hogy a nagytesó övvonala sokkal hangsúlyosabban áll ki, nem olyan kerek maga az autó sem mint a 46-os, és sokkal egyenesebb, határozottabb vonalakkal rendelkezik. (Függőleges és vízszintes vonalak)

Igaz, a két fotó nem ugyanazon perspektívából készült, de azért látható, hogy a 39-es sokkal szögletesebb autó, mint a kistesója.

A BMW jel igen viseletes. De ezen nem lepődöm meg, elvégre legendás arról, hogy egy 5-10 év alatt képes így elhasználódni. Legalább látszik, hogy gyári, és nem lett pótolva. Amúgy a kocsi csak a jobb első ajtó helyén volt megtörve, de amire inkább a megnyomás a jobb szó.

(A fekete pöttyök nem rozsdafoltok, hanem a lehulló fáról, ami alatt áll a kocsi, leesett levélmaradványok. A kocsi kívülről, csak a jobb alsó küszöbnél, és a tanksapkafedél vízszintes felületén rohad jelentéktelen mértékben. Utóbbi E39-es típusbetegség: ott vízszintes felület van, melyen könnyen megállhat a víz.)

Az E39-es kombi hatalmas méretekkel rendelkezik: Közel 4,8 méter hosszú, 1,4 méter magas, és 1,8 méter széles. Az E46-os alig 4,6 méter hosszú...

Az E39-es beltere egyszerűen hatalmas. Itt sem az elöl sem a hátul ülők nem mondhatják azt, hogy  nem férnének el.

A hatalmas beltér mellé ugyanúgy hatalmas csomagtér társul. A kis olajos doboz elveszik ebben a hatalmas raktérben, ahol 12 db BMW kerék is játszi könnyedséggel fér el. Azt hiszem erre a raktérre mondják azt, hogy ennél több nem is nagyon kellhet egy átlagos emberfiának.

(A csomagtér amúgy nem volt lezúzva, a borítása egy helyen sem volt kiszakadva, azaz nem malteres vödröket, meg féltéglákat szállítottak benne...)

Combtámaszos ülés, multikormány és hatalmas belsőtér => ez az E39-es!

A hátul ülők sem panaszkodhatnak. A lábtér itt is hatalmas, és önálló hideg-meleg levegőforrásuk is van az itt ülőknek.

Hatalmas kocsihoz, hatalmas ajtó is tartozik. Megszoktam, hogy a 46-os ajtaja nehéz, de akkor mit szóljak az E39-esé után! Ami nagyon tetszik az E39-esben, az egyrészről az osztott alsó rekesz, másrészről az ajtón lévő levegőkiömlő nyílás, mely sokkal jobban testre irányítható, mint a 46-os esetében a szemben elhelyezett levegőnyílás.

A felnyitott hátsó ablak alakja rendkívül szögletes, míg maga az üveg felület kifejezetten robusztus kialakítású. A 46-oshoz képest sokkal nehezebb az üvegtábla.

A beltér kicsit közelebbről, hátulról a csomagtérből fotózva. 

A csomagtér elhúzott redőnnyel. A redőny műanyag fogantyúja hiányzik, pótlása filléres tétel. A csomagtérpadló rögzítő gumijai is megvannak, mely azért egy 12 éves autó esetében, mely ki tudja hányszor váltott gazdát igen figyelemreméltó tény. 

Amúgy az E39-es esetében ne keressünk rozsdásodni is hajlamos csomagtér-ajtó teleszkópokat. Ugyanis azok nincsenek, vagyis vannak, csak nem az E46-osnál megszokott módon oldalt az ajtó két oldalán, hanem az ajtózsanér mellett! "Nehogy már elakadjon az ötös BMW tulaj a berámolás során!" - gondolták a bajorok, és nem oldalra tették az E39-es esetében a teleszkópokat.

A csomagtér alja, ahol a pótkerék van, kulccsal nyitható csak - feltéve ha bezártuk persze. Egy igényes, a padlóba simuló műanyagfület felhajtunk, mely megakad, kulccsal kinyitjuk...

... majd felnyitjuk ...

... és egy kis ládikó arany helyett egy bikakábelt találunk, mely a fedélzeti telefon (véletlen) bekapcsolva felejtése révén lemerült akksi elindításában segédkezett.

A csomagtér jobb oldali rekesze a hatalmas akksival. A csomagtérgumi széle mellett láthatjuk, hogy a vékony résben a rozsda nem kezdte ki a kasznit, nem úgy mint az E46 esetében. Plusz egy pont a nagytesónak.

A falból kilógó zöld műanyag valami, ami egy lapos izében végződik az azt a célt szolgálja, hogyha nem tudjuk valami miatt kinyitni a - központi által - lezárt tanksapka fedelét, akkor ezt meghúzzuk és az kinyílik. Persze ilyenkor frankón elnyíródik ez a műanyag valami... 

A raktér bal oldala. Ott is egy hatalmas rekesz van, mintha maga a csomagtér nem lenne elég! Eszméletlen ez a méret! (Amúgy a bal oldali oldalfalban lehet betenni a fedélzeti telefonhoz tartozó sim-kártyát, melyet az rögtön felismer, és a telefon nyelvezete - a boldog tulajdonos elmondása szerint - rögtön magyarra vált!

Az összes nyílás kinyitva: hamutálca, CD- lejátszó és szivargyújtó.

A sebességváltó kar is egy kicsit viseletes. Vagy újrafestés, de leginkább egy csere könnyen segít rajta. Istenem, a 300.000 Km-nek meg kell látszódnia valahol.  

Ja igen és a már utólag beépített pohártartók sem maradhatnak el.

Multikormány, mely nemsokára cserélve lesz. Amúgy rá is fér, mert ezen viszont nagyon meglátszik a 300.000 Km megtétele: mattra kopott bőrözés, elkopott gombok, szétfeslett varrás. 

A fedélzeti telefon. Kivétele a telefon előtt elhelyezkedő nyomógomb révén lehetséges. Amúgy a fed-telefonnak igen szocreál hatása van: bumfordi kinézet, színtelen, kicsi kijelző, nagy puha gombok... És én személy szerint nem sok értelmét látom. Habár kétségtelen, hogy impozánssá teszi a beltér megjelenését, de cserében elvesztünk egy nyitható könyöktámasz-rekeszt. Emellett szerintem csak a hátul helyet foglalók tudnak kényelmesen telefonálni vele, mivel nekik áll kézre. A vezetőülésen helyet foglalók, csak ilyen Bruce Lee-s karvalyfogással tudják kivenni a könyökük mögül, ha megszólal pl vezetés közben. De mivel vezetés közben nem telefonálunk, ezért nem mi fogjuk felvenni, ugye? :-) (Amúgy én tényleg nem telefonálok vezetés közben, mivel "Ön dönt: vezet, vagy telefonál!")

Visszatérve a fed-telefonhoz: az is gáz, és kényelmetlen, hogy mielőtt beülök a kocsimba, azelőtt 1. műtsem ki a telefonomból a sim-kártyát, 

2. nyissak csomagtérajtót,

3. tegyem be a bal hátsó rekeszbe a kártyát, majd

4. mindent csukjak be

5. tegyem zsebre a kibelezett telefont

6. majd várjak arra, hogy a  vezetés közben egyszer csak csörögjön a BMW telefonom. 

7. majd miután megérkeztem valahova, akkor jöhet az 1-től 4-ig tartó folyamat, csak fordítva, azaz így összesen 11 lépés kell ahhoz, hogy telefonálhassak a BMW-mben. Na azért érezzük ez túlzás akkor, ha nincs egy saját BMW-be való sim-kártyánk. Amúgy a mai, rohamosan fejlődő világunkban mindezt meg tudjuk oldani másodpercek alatt egy bluetooth-os kihangósítóval, vagy egy épől mobillal. Mese nincs a technika hamar túllépett ezen az extrán, és az egyik legfölöslegesebb extrát jelenti számunkra. Legalábbis nekem tuti, ha majd egyszer lesz 540i-m, és abban ilyen lesz, az tuti, hogy én legelőször ezt fogom nyitható, kartámaszrekeszre cserélni...

A motortér a sorhatos diesel aggregáttal. 

A kocsi lelke. Hat henger, és természetesen sorban.

 Epilógus:

A mustra közben történt, hogy a hátsó csomagtérajtót először jól lecsaptam - mert ez az E46-oson is nálam nehezen csukódik -  mire az anyósülésen ülő fanatikus társam rögtön felpattant és rám-ripakodott: "Mit csinálsz ember?! Ezt nem csapni kell, hanem ráereszteni, ugyanis ez beszívja magát, hogy ne kelljen csapni!" 

Ja igen, bocs, el is felejtettem ez a nagytesó, melyet anno nem feltétlenül a 46-os vásárlóközönségnek szántak... XD

Szóval az E39 Touringot is volt szerencsém felfedezni. Igaz egyelőre csak egy földi trenázs alkalmával, melyet remélem nemsokára egy mentközbeni követ... 

Így történt tehát az első ismerkedésem az E39 Touringgal. A kombi E39 meggyőzött: majd egyszer, ha a (nagy)családom miatt már nem fogunk elférni a 46-osomban, és váltanom kell egy nagyobbra,  vagy nagyobb teljesítményű, tempomatos utazóautót akarok venni, akkor nem lesz kérdés, hogy mit vegyek, és milyen kivitelben. 

És a végén visszakanyarodva a prológusban leírtakhoz: Egyre jobban fordulok el  bangle ötös felől, az E39 felé, ugyanis ha egyszer váltanom kell - azaz meg kell vennem a Marcsi mellé, de semmiféleképpen helyett :-) a második BMW-met - akkor 90%-ban E39-est fogok venni, ugyanis ezeket nyüstölik a környezetemben többen is, és a véleményük több, mint meggyőző! Csak hogy egy véleményt idézzek: "Üzembiztos, és golyóálló!"

Ha pedig így van, és az empíria is ezt támasztja alá, akkor miért cselekednék másként, ha majd cselekednem kell?