Volt anno egy olyan film, hogy "Ameddig a lábam bírja". Ebben egy német katona meglátogatja a gulagot, és mivel az nem jön be neki ezért megindul haza a lábán, és minden km csak attól függött, hogy mennyit bír a lába...
Na valami hasonló játszódik le nálam is a közelmúltban a (német születésű) Marcsi esetében.
Ameddig az akksi bírja addig közlekedem vele. Aztán amikor nem bírja, akkor veszek bele egy új, prémium minőségű akksit. (12v 55Ah)
De azért ma (még?) ment, így leruccantunk páran Balatonalmádiba, majd Füredre.
Az idő jó volt, csak a szél ne fújt volna. Ami különösen jó volt az az, hogy nagyon kevesen vannak ilyenkor a gyönyörű parkokban és sétányokon. Igazi kényelmes, csendes sétát lehet tenni...
A képek:
A főszereplő, és aki nélkül nem jöhetett volna össze a kirándulás :-)
Balatonalmádi mólója.
A mólóról visszafele menet
Látszik: a szél fújt rendesen...
A móló melletti park platánfákkal.
A móló parkolójában. (Mögöttem egy Rosenheimi 1-es BMW áll)
A felnik bazimocskosak, csakúgy mint a kocsi. Ismerjük: Pormetál...
Még mindig almádiban, de a mólótól távolabb: Előtérben egy E30-as 316i BMW, távolban a Marcsi
Ez volt a legbéemwébarátabb parkoló a közelben.
Irány füred!
Íme. Hát igen ehhez nem kell sok kommentár...
Epilógus:
Remélem a Maris még jó pár ilyen túrát kibír, mert noha jó idő óta szenved az akksitól, azért eddig derekasan bírta a kiképzést :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése