"Egyszer megjavulok én..." - avagy milyenek a 30i-s hétköznapok II. rész

Érdekes dolog ez a BMW életérzés. Ugyanis a kocsink igényli a törődést. Még akkor is ha nem megyünk velük. Olyanok, mint az egy kis ideig hanyagolt barátnő. Amikor végre találkozol vele, mindent a nyakadba borít, és indulatos. Akarja, hogy ha pl.: nem töltöttél vele elég időt, na akkor (kicsit bosszúvágyból) de akkor is megmutatja hogy ő az úr. Na igen valami hasonló az én helyzetem  is mostanában  a kis izompacsirta leányzómmal...

Ez a kép egészen pontosan egy évvel ezelőtt, 2014. február 21-én készült Mainhardtban. Azaz pontosan egy éve van nálam az autó! Jóllehet léptékrendekkel több szívásom volt vele, mint MARcsikámmal 2 év 4 hónap 3 napnyi időtartam alatt és persze sokkal többe is kerül a szervizelése, ennek ellenére imádom a vasat, s örülök, hogy ezt vettem meg!!

Gyártási hibás Monroe reflex lengéscsillapítók 

Korábban úgy gondoltam, hogy csak jót teszek azzal, ha a megfáradt első lengéscsillapítóimat kicserélem. 

(...)

Korábban úgy gondoltam, hogy a Monroe reflex lengéscsillapítóval nem hibázhatok rá, elvégre legendás belga márka.

(...)

Végül, korábban nem gondoltam volna soha a büdös életbe, hogy így megjárom az egyszerű első lengéscsillapító-cserét...

A történet ott kezdődött, hogy szerettem volna a 30-as első lengéscsillapítóját is kicserélni. Sachson vacilláltam, de mivel hátul is monroe került be, így gondoltam megy előre is egy pár ebből a márkából. (Potom kb. 40.000 Ft + beszerelés áron.)

Aztán nem telt el kb fél hónap és gyanút fogtam! Hallottam hogy az autó bal eleje, rohadtul kopog. Meg is lepődtem, hogy mi lehet ez, illetve konstatáltam a lengcsill. tuti hogy nem, mert az cserélve lett. Hát akkor mi lehet?
Lengőkar? (Megnéztük rendben).
Kormánymű? (Megnéztük az sem lóg nagyon, illetve ilyen éktelen hangot az sem adna...)
Illetve láttunk megemelésnél egy jó kis olajpermetet a bal első kerékívben, de mivel múltkor pont itt volt baj a fékkel, így arra gyanakodtunk, hogy az az olajnyom a fékfolyadék, ami kispriccelt szereléskor, bár érdekes volt, hogy azért jól be volt terítve minden olajjal...

Szóval nem akartunk rájönni, hogy mi lehet a baj. Aztán végső elkeseredésemben kicseréltem a nemrég berakott poliuretán szilentjeimet Meyle HD-ra, de  a kopogás nem szűnt meg, hanem továbbra is megmaradt ellenben a szerelők jelezték: a bal első lengcsill. kuka, nem csillapít semmit sem. No aztán ekkor már összeállt a kép: nem fékolaj volt az a kerékívben, hanem az elpisszent lengcsill olaja!!!

No de valljuk meg, ki az aki megtett 300-400 km után arra gyanakszik, hogy a vadonatúj (elvileg minőségi) lengéscsillapítója, amit szakszervizben szereltek be, kb. 2 hónappal ezelőtt, nemhogy 300-400 km után, hanem kb. 5 km után beadja a kulcsot, és lengéscsillapító-mérés nyomán -3%-osra vizsgázik, és így a tengelyek között 104%-os eltérés volt kimutatható!!!

Ami ezután jött, az maga volt a horror:

1. Kideríteni, hogy mit kell tenni hibás unix alkatrész garanciájának érvényesítéséhez. (Be az unixba: ott mondták, hogy kell: 
1. beszerelési lap pecséttel, mindennel (beszerelő szerviz adja)
2. Szakvélemény garanciális elbíráláshoz adatlap kitöltése (szakszerviz + unix)
3. eredeti unix számla
4. Unix Autó garanciális jegyzőkönyv felvétele
5. + egy lengéscsillapító kimérés
6. FONTOS! Mindenen pecsét, aláírás legyen!
7. Amúgy az Unix Autó készségesen segített. A dőlten szedetteket kell kérni, mert ezekkel kell rohangálni a beszerelő szervizbe.
2. Miután a papírmelót elindítottuk s foglaltunk egy másik időpontot, jött a be- illetve ki-szerelés. Be az újat, hogy a hibásat vissza tudd vinni. Persze vedd meg előre az újat, mert a régiből addig nem adják vissza a casht, amíg be nem viszed... Így én a Sachs advantage mellett döntöttem (SACHS 556 867, ill. 556 868) kb. bruttó 55.000 Ft.
3. Aztán itt jött a szo...ás 1.: Hívtak a szervizből, hogy héló! a bal első rugó eltört. Autó emelőn, mi legyen? Először is az volt, hogy kiszaladt a számon, hogy "hűdefasza"... Másodszor pedig: légyszi vegyetek akkor bele két rugót. Jó lesz a monroe is 26.000 -ért két db, rugót talán tud gyártani! Hát sajnos jött az újabb pofon. Jelentem: rugót sem tud gyártani...
4. ...ugyanis miután elhoztam az autót, az rendkívül mókásan festett, csupán egyetlen baj volt, hogy én ekkor már nem voltam vicces kedvemben...

Mosás előtt...

...és után is borzasztóan nézett ki. Tiszta X5 feeling...

Egy baj volt csupán, hogy a kerekek elvesztették a kicsit negatív kerékdőlés állásukat, és erősen pozitívra hajaztak, koptatva a gumi külső részét. Rugó-összeülésre esély sem mutatkozott, és egyértelmű volt, hogy ez így csak ideig-óráig maradhat.

Itt már a rugókovácsolás utáni menet egy fázisa: bölcső lent, lengcsill. kint s éppen a rugóösszehúzás folyamata zajlik...

Fönt a gyári rugó, alatta a 8 cm-el összehúzott (vastagabb húsú) Monroe. A fenti annyival lágyabb (meg öregebb), hogy a Monroe rugó méretére, de inkább egy picivel alá, ül össze. A Monroe a híres Balogh rugókovács keze munkája nyomán össze lett nyomva, de olyannyira kemény, hogy pár cm-et ül csak össze az autó tőle. 

Szóval miután az autóm kész volt, de lényegében - köszönhetően a UnixNr®: 990799, és SP2282 cikkszámú rugónak - használhatatlan volt, bántam, hogy megszülettem. Ugyanis nemhogy vége lett volna a procedúrának, hanem indult a "rugó ki a helyéről => bakod fel => rugókovácshoz el => kovácsoltasd össze => menj el érte => vedd le a bakról => szereld be"
Aztán olyannyira belejöttünk a munkába, hogy kellett végül még egy-egy stabpálca is (Meyle HD 316 060 4607/HD 10.000 Ft-ért) illetve egy toronycsapágy is.

Így tehát egy hatalmas "szo....óroller" volt az egyszerű lengés-csillapítócsere, jelentős körülbelül +60.000 Ft-os (pluszköltségekben jelentkező) buktával.

De itt a megpróbáltatások története még korántsem ért véget!

Ég a check engine lámpa

Ez azon klasszikus esetek egyike, amire nem lehet azt mondani, hogy azért ég, mert CSAK EGY OKA VAN. Nem kedves barátaim, ez az a jel, ami azt jelzi, hogy minden ami üzemanyagellátás-levegő-gyújtás-kipufogás-ennek mérése és még sorolhatnám elszaródott, vagy csak ideiglenesen gyengélkedik.

Történt ugyanis, hogy mostanság elég hidegek a nappalok, nem beszélve az éjszakákról. Autó garázsban kb. 1-1,5 hete nem használtam. Indítanám, kicsit köszörül, majd beugrik a sorhat, de érzem ám: rángat és ég a check engine lámpa. Mondom "hűdefasza" nem megy egy-vagy de akár több henger sem. Lelkiekben felkészültem, hogy MARcsi kettő lesz a helyzet, azaz megint minimum egy trafóm elszállt! De azért biztos, ami biztos felhívtam Zoltán kollégát, BMW E46 fanatikust, lelkes BMW építőt (:-)) , hogy hátha van tippje, hogy mi lehet a baj. Hát volt tippje. Nagyjából idézem: "no para, nálam is volt, hogy az M54B20 hidegen, lemerülésközeli akksival nem röffent be, ugyanis kevés az áram, hogy menjen minden henger gyújtása. Így a rángatás tényleg hengeregyenetlenségből adódik, de nem kell befosni. Töltsd 3/4 órát az akksit, majd próbáld meg újra. Ja és amúgy az M54-esekben nem sűrűn szokott a trafó kihalni..."

Hijj hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyugodtam meg egyből, mert a régóta használt beszarásjelző felvillanásához megint közel voltunk...

Mosni indultam, és döcögve értem oda...

Aztán minden úgy is lett, ahogyan Zoltánbácsi mondotta: kicsit vártam vele és töltés nélkül is beugrott a kis hathengeres (igaz telenyomta hibával a rendszert). S röpke 1,5 óra után mehettem is mosni az autómat. 

Tapasztalat I.: az autónak mennie kell!!! Sok állás halál. (Amúgy úgy tűnik még nem értem a leckét: lásd MARcsi hosszú állása utáni nehezen indulás...)

Tapasztalat II. Szomszédban egy nemrég vásárolt szinte full felszereltségű E39 Touring tanyázik M54B22 motorral, 230 e km-el, és kb 8 hónapnyi állással. Eset nála hasonló volt - első ránézésre - mint nálam: hideg, nem használt autó, nem járó hengerek, check engine lámpa. Tanácsoltam neki én is büszkén: töltsd fel az akksit aztán hajrá, menni fog. Gyanús volt viszont, hogy mesélte motormosás után eltűnt a jel egy időre. Ez viszont nem hagyott nyugodni. Meg is kapta a diagot másnap, ugyanis akkumulátortöltés után sem tűnt el a check engine lámpa. Az ok a hosszú állásban volt keresendő: leragadt az üzemanyag szivattyú és a legtávolabbi hengerekhez már nem jutott el (megfelelő nyomáson) a nafta, így hiába volt trafócsere ide-oda, nem lehetett kideríteni, hogy melyik volt rossz.
Amúgy a sztoriban a legviccesebb elem az volt, hogy miután megvette az üzemanyagszűrőt a szomszéd, de még nem szereltette be, de már használta az autót eltűnt a hengerkimaradás. Ugyanis az autó használattól meggyógyult!

BMW E46 beázás...

...avagy milyen amikor a víz az úr. Azonban itt nem az 1838-as nagy pesti árvízről és a hős Wesselényiről lesz szó, hanem arról, hogy milyen az az általam sokszor olvasott, de eddig még meg nem tapasztalt eset, hogy az autónk csukott ajtóknál, ép kéderekkel is beázik.

Nagy a sansz, hogy megtörténik, ha bontva volt az ajtónk kárpitja, egészen pontosan a kárpit mögötti butillal rögzített szürke pára és esőzáró szivacs. Ugyanis ez nem hangot csillapít - mint gondoltam én naiv - hanem pl.: a páralehúzó vizét vezeti vissza az ajtóba. És ha ezt nem helyesen tesszük vissza (pl.: egy nálam megesett ablakemelőszerelés után) akkor megtörténik az ami nálam: az autó alattomosan beázik... 

Ha ezt észrevesszük (értsd: kitapintjuk), azonnali beavatkozás kell, mivelhogy itt nem igaz Zámbó Jimmy "barátunk" sora, mely úgy hangzik, hogy "egyszer megjavulok én". Ezt ugyanis énekelhetnénk a kedves BMW-knek szakadatlanul, de sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit: nem fog magától meggyógyulni a járgány, ellenben mi jól berekedünk, főleg akkor ha mindezt esőben állva, hideg téli széltől övezve tesszük, mint történt ez nálam is. Először leesett nekem is, hogy "more ebbű baj lesz", ha nem cselekszem. Hát cselekedtem és gyorsan mentettem, ami még menthető egy zuhogó esőben este: próbáltam szárazra törölni a beázást,  és ideiglenesen elhárítani a bajt. 

Ekkor jött segítségemre egy kukászacskó meg egy maszkoló szalag kombó: szépen becsíptettem az ajtó és a küszöb közé a zöld kukászsacsit, és "nagyon igényes" módon felragasztóztam a kárpitra a tetejét.  Jó szarul nézett ki, ellenben ellátta a feladatát: azaz kivezette az amúgy bent landoló vizet, addig míg garázsba nem tudtam állni vele. 

Hihetetlenül igényes volt! Igazán BMW-hez illő! :-P

Ronda, de célszerű! 

Testközelből a Sátán(ka) - Avagy bemutatkozik a BMW E36 320i Touring (M52B20)

Előszó gyanánt

Egy újabb soros hathengeres, gyönyörű Orientblau Metallic színben pompázó BMW-vel gazdagodott családunk. 1998/11-ik havi (azaz faceliftes), 1991ccm-es, M52B20 (már vanosos, EUR 2-es besorolású) motorral, és mindez 150 lóerővel, manuális váltóval.

A kis E36 Touring felkészítve a Magyarországra jövetelre

Természetesen a kivitel Touring, más szóba sem jöhetett volna. Állapota jelenleg átlagon felüli, nem patika, de ha azt nézzük, hogy honnan indult, akkor ahogyan Kaszás Attila énekelné: fényév távolság lett az eredmény a kiinduló állapothoz képest.

Ahonnan indult

A fényév távolság nem túlzás, mert aki kicsit is tisztában van a magyarországi E36-osokkal tudja, hogy négy fő kategóriába sorolhatóak:

1. Bontószökevény Azaz még megy, de már halálán van. Műszaki állapota kétséges, lelakott, rozsdás és sokan a motor utolsó rúgásait használják fel, arra, hogy eldugott telepeken, kihalt utcákon megkaparintsanak egy szelet BMW érzést. Jóllehet nincsenek tudatában annak, hogy sokszor huszonéves vasakat "parkettáznak" halálba, persze nyomatják neki, mint süket a csengőt, és csodálkoznak rajta, hogy "miénemmegymánpedigezbéjemvé" Ja igen, és tele van csupa utólag össze-vissza kuszált vezetékekkel, kínai utángyártott Honda Civic dizájnú lápákkal...
2. Műszakilag rendben, de meglátszik rajta az idő  Általában német ajkú területekről behozott alapvetően megkímélt autók, amiket relatív olcsóságuk, BMW létük (azaz presztízs és vezetési/kényelmi értékük) miatt hoztak be. Jellemzőjük, hogy foglalkozni kell velük, mert az idő vasfoga - általában a sárvédőket-ajtókat, ne 'adj Isten a küszöböket - már rozsda képében kikezdte, s emellett a beltér is - noha még az elnyűhetetlen fajta - mégis már olykor lelakottabb lehet a kelleténél. Fontos jellemzőjük sajnos, hogy behozatali költséggel (behozás+lepapírozás) "terhelt" áruk után már gazdaságosan nem felújíthatóak. Azaz többe kerül a leves, mint a hús, vagyis amennyit ráköltve egy kívül-belül normális állapotú autót kapunk, annyiért nem tudjuk eladni. (Persze kókányolva fel lehet "felújítani", de erre most ne térjünk ki.)
3. Közel tökéletes Tulaja foglalkozik vele, motorikusan-beltér-külcsín rendben, de azért nem restaurált és/vagy 100%-os gyári állapotban megtartott (felújított) példányról beszélünk. Rozsda nincs rajta, beltér igényes, minden működik, szervizelése, ápolása folyamatos. Különleges utólagos teszkós kiegészítőktől, cápauszonytól, E90 lökhárítótól abszolút mentes autókról beszélünk ebben a kategóriában. (Kiegészítésként jelzem, hogy ide tartoznak azok az autók is, amik nem látványosan hanem fokozatában szépülnek meg. 2-ből, vagy ne 'adj Isten 1-ből indultak, de már majdnem a 3-s kategóriában vannak.)
4. Patika Jellemzője egyszerű: az autóba nem tudsz belekötni, sehol egy rozsdafolt, amit nem látsz az is rendben (pl.: a futómű sem gatya), tulajdonosa minimum BMW, de ezen belül is E36 fanatikus. Nekik általában egy BMW típus létezik: az E36-os, amibe a valós piaci áránál 2x de van, hogy 3x, 4x több pénzt öltek/ölnek bele. Kinézetük lehet egyedi, szériától eltérő is, de mindenképpen az igényesen "tuningolt" verdák tartoznak ide. (Például: ilyen, mint ez, és ugyanez másik, harmadik képen.)

Na most nekünk a 2. kategóriából sikerült felugranunk a 3-as kategóriába, olyan eredménnyel, hogy némely mutatónk terén karcoljuk a 4-es kategóriát.

Fontos leszögezni már az elején két tényt:

I. tény:

Folyamatos a többesszám, ugyanis egyedül a felújítás nem sikerült volna, hanem csakis közösen, BMW fanatikusok & család bevonásával ment a megújítás. Az eredmény így őket dicséri, s a köszönet őket illeti! Ekként fontos megjegyezni, hogy a felújítás nyomán nem számoltam azzal a költséggel, hogy mi lett volna, ha 

• nem mi csináljuk a bontásokat (kárpit), 
• nem mi cserélünk kopóalkatrészeket (pl.: lengéscsillapítók) 
• nem mi szereljük be a dobbetéteket, zárakat, ablakemelőket, ajtó és belső kárpitokat
• s végül nem mi intézzük az elektronikai rendszer felülvizsgálatát (légzsákok, lámpák, vonóhorog, stb.) 

Mert ezek beszerelésének munkadíja - igényes műhely esetében - alaphangon 80-100 e Ft - ha nem több - költséget eredményeztek volna!

II. tény:

A fentiekből kivehető, hogy a felújításra nem kevés időnk ment el, s igen, anyagilag sem érte meg a felújítás, mivel valódi ára jelenleg olyan 1-1,2 millió körül van, és ha megnézzük, hogy ezért milyen 320i Touringot kapunk a hahu-n akkor látjuk, hogy jelenleg nincs is ilyen árkategóriában eladó BMW.

Persze félreértés ne essék, nem azért írtam le, mert sajnáltatni szeretném magamat, hanem csak jelezni szerettem volna, hogy a felújítás BMW fanatikusokon kívül másnak nem nagyon ajánlott. Így a továbbiakban arról már nem írok, hogy mi, miért nem érte meg, mert ha így álltunk volna neki, akkor kár lett volna az egészért! :-) 

A kezdet

Az autó családi körből, Németországból került hozzánk. Eredendően 4. tulajdonosa ideiglenes megoldásnak vette a kis sorhatost, mivel a jelenlegi E91 325iA-jától meg akar szabadulni, és (vissza) akar váltani E46-E39 vonalra. De amíg a 91 nem megy el, addig is kell egy járkálós autó, s erre egy E36-oska tökéletesen megfelel. Hogy miért pont E36 320i Toruing, arra a magyarázat egyszerű: az E91 előtt egy E36 323i Touring boldog tulajdonosa volt. A 323-as (melyet egy ismerősének adott el) jelenleg a 300 e km-e felett jár, s gond vele továbbra sincsen. Nemúgy az E91-essel, amiben jelentem 130.000 km van...

Na de vissza a kis 36-osra. Az autóban garantáltan 177.521 km volt akkor, amikor a 4. tulajához került. Azóta belement kemény 2.000 km így, most jár a 179.000 kilométerénél. Állapota a fenti kategóriához illeszkedve egy közepes kettes volt akkor, amikor a németországi rokonunkhoz került. Mivel Neki átmeneti autónak kellett, így nem feltétlenül a külcsín, hanem a megbízható műszaki állapot, garantált kevés km, és évjárat számított. Ezen a téren pedig 10/8-as az autó! Egy kevés és szükséges ráköltés után ez az érték 10/9-esre változott. Persze nem egy rozsdaboglyát vett, mert ami az ilyen autóknál kulcsfontosságú, azaz a küszöb, hála Istennek rendben volt. Ha ez elrohadt volna, akkor most nem született volna meg ez a poszt, ugyanis az olyan mértékű munka lett volna, ami már sajnos tényleg nem érte volna meg... (Lásd: hókefélke esete)

(...)

A kis 36-oskának amúgy jót tett a távolság, mely vételnél a rokonunkat is megtévesztette (+ esett az eső), ugyanis távolról nagyon szépnek tűnt az autó:

Távolról csak a BMW jel kopottsága volt feltűnő. Na de közelről, avagy a részletekben a lényeg!

Így tehát kijelenthető, hogy a 4. tulajdonos nem a 3-as, de főleg nem a 4-es kategóriájú (és árú) E36-osokra vadászott. Ez indokolta azt, hogy az autó úgy nézett ki, hogy...

...motorháztető széle rozsdás volt (indokolt: géptető teljes újrafestése)

Mindkét oldali sárvédő rozsdásodott. Kívülről nem tűnt vészesnek, pedig...

...belül már ilyen... 

Mi a helyzet Debikével? - BMW E46 320d Touring egy év távlatából

Hosszú idő telt el, de nem esett szó a blogomon messze a legnagyobb népszerűségnek örvendő 320d Touringról. Adódik tehát a kérdés: hogy van a Debike?

Debike köszöni szépen megvan. Nevét amúgy onnan kapta, hogy április 24-én Debóra napján került magyar forgalomba, és mivel nevet kellett adni az autónak, így esett a választás a Debórára, amit persze becéztünk így lett Debike. (Másik beceneve már nem annyira hízelgő: a rendszám nyomán, mely MJK-... egyesek egyszerűen csak májkrémnek hívják...)

Debike immáron fedett helyen. Kellett körülbelül 1-1,5 év a feltámadáshoz, ami még napjainkban is tart

A beltér szinte teljesen átalakult: műszerfal-kormány-tükrök-ülések-ajtó és tetőkárpitok-középkonzol mind sötéttónusúra lett cserélve. (2014. nyári állapot)

Az autó, ami amúgy azóta átment egy tulajdonosváltáson is - egyik jóbarátomtól a másikhoz került át -  folyamatosan a szépülés/megújulás/feltámadás állapotában van. Ez a tény, azt figyelembe véve, hogy közel 15% esélye volt csak arra, hogy ne a bontóban végezze, nagyon kiváló eredmény.

Ugyanis anno (közel 1,5 évvel ezelőtt) olyannyira off állapotban volt, hogy még elbontani való autónak sem érte volna meg megvenni. Ennek szemléltetésére pár "hízelgő" adat az autó akkori állapotáról:

• totális "turboschaden", kipufogó lyukas, s még ki tudja mi minden motorikus finomságok bukkanhattak volna fel
• az autón körbe rohadások, bal első sárvédő durván megnyomva, de emellett még több horzsolás, ütődés is volt
• a rohadás/rozsdásodások megérnek egy külön felsorolási pontot ugyanis, lényegében az autón nem voltak ép elemek: mind az 5 ajtó kuka, küszöb, sárvédők (elöl-hátul) rozsdásak
• csomiajtó nem nyílik, mikrokapcsoló beázva-kidögölve,
• beltér brutálisan bűzlött a cigiszagtól
• ülések, padló mocskos, sáros, olajos
• (sima busz)kormány, váltókar lefoszlott bőrrel.
• Futómű kuka (szilentek, lengéscsillapítók, rugók)
• Az autó egyetlen előnye a 16.9-es navi lett volna, ami pedig nem működött rendesen. (BM54 kifingott: nem volt hangja a navinak, s psze rádió sem volt)

S végül az állapotáról elárul valamit, hogy olyannyira nyüstölték szegényt, hogy szó szerint a halálba hajtották. Addig ment amíg meg nem adta magát. És ezt elég sokáig bírta. (Vételkor 350.000 km felett volt a futásteljesítmény). Az autó úgy került be a kereskedésbe, hogy tele volt a tank: azaz ment, ment, egyszercsak beadta az unalmasat, ezután bevitték a kereskedésbe, betolták egy sarokba és sorsára hagyták. Az autó maradt is volna így, ha egy magyarországi huszonéves fantáziát nem lát abban, hogy életet leheljen egy meggyötört, kizsigerelt vasba...

Egykor...

 

...közben...

  

...és most.
(Különösen izgalmas: fekete küszöb, lábtartó, krómkeretes műszerfalegység és M-es kormány, illetve M-es váltógomb)

Külcsín nemsokkal a megvétel után:

Az autó gyári M-es (azaz nem utángyártott, hanem eredeti) lökhárítót kapott. Persze csak elöl, hátra minek is, és "természetesen" fékhűtő sem volt hozzá. Igazi ratyigyerek kivitel, már csak ez ///M festes matrica hiányzott róla. 

IGEN ÁM DE! NE FELEDJÜK, HOGY...

...jelen esetben a "tucatpakettnek"  az autóra történő felkerülése mögött kizárólag gazdasági érdekek álltak: történt ugyanis, hogy a gyári (sima, sérülésmentes) lökhárítóra igény mutatkozott, azaz jó pénzért meg lehetett tőle válni. Így ködlámpával, díszcsíkkal együtt pikk-pakk lekerült az autóról. És mivel az autó löki nélkül nem maradhatott, így megkapta az elfekvőben lévő M lököst. 

Nem szabad elfelejteni továbbá azt sem, hogy ez az autó nem találkozós autó volt (és ma sem az), hanem úgynevezett "munkáskombi" státuszú. (Mondjuk én utálom ezt a megnevezést, de tény, hogy az autó funkcionálisan van használva, nem esztétikailag. Magyarán pakolnak bele, hajtják nap, mint nap. Kint áll télen-nyáron, mosót ritkán lát, mint ahogy belső nagytakarítás sem napi gyakoriságú. Ez viszont nem jelenti azt, hogy műszakilag ne lenne karbantartva! Erre az egykori és a jelenlegi tulaja is nagy gondot fordít!)

Külcsín napjainkban:

Visszatérve az autó külsején történt átalakításokra kicserélésre került:

1. mindkét oldalon a sárvédő (mielőtt felkerültek az amúgy rohadásmentes szín azonos sárvédők azelőtt savas alapozót, alvázvédőt, majd rücsit kaptak)
2. ajtók körbe mind 
3. küszöbök is rozsdátlanításra, majd újrafestésre kerültek
4. csomagtérajtó is teljesen új: a szín azonos angol bontottban még a mikrokapcsoló (rendszámtábla-világítás) tömítése is ki lett cserélve
5. s hátulra is megkapta az M lököst, illetve 
6. előre is bekerültek a fékhűtőcsövek.
7. Emellett természetesen az egész autó minden apró pörsenése, kavicsfelverődése, stb. kijavításra került.

Fent a hátsó M-es lökös is. Így már van értelme az elsőnek is...

Motorikusan illetve futómű

Téli-nyári átállás - Alu vagy acél és magénvéleményem a téligumik terén: ismételten Michelin a nyerő

Abban azt hiszem semennyi kétségünk sem lehet afelől, hogy a BMW-sek táborában (de főként igaz ez a BMW fanatikusokra) a téli-nyári átállás egy igazi drámaként fogható fel: ugyanis nem elég, hogy ilyenkor ősszel korábban lesz sötét, sokszor van köd, több a vad az utakon, sűrűbben esik, s lesz szmrötyis az autónk, de még a hőn szeretett nyárifelniktől is meg kell válnunk, mert a BMW-sek jelentős tábora télre az acélfelnit teszi fel - az igényesebbek még dísztárcsát is felpattintanak.

Elől még a nyári (felni: styling 160) , de hátul már a téligumi (felni: styling 73) van fenn! A téli-nyári átállás nálam ebben az évben 2014. október 28-án történt meg. (2013: nov. 23, 2012: nov. 21.)

A Michelin (egyszerűbben: mislen :-) ) prémium minőségű téli gumikat széleskörűen használják a BMW-sek. Én is erre a márkára esküszöm ha téli gumiról van szó!

Az alufelnikről

Ritkábban történik meg az, hogy télre is alu kerül fel, de rendszerint ez is kisebb méretben, mint ami a nyári és nem is olyan szép, dekoratív, illetve esetenként padkázott, rondább darab. Amúgy télen - többünk tapasztalata alapján - az alu semmivel sem rosszabb, mint az acél, ellenben egyszerűbb, mint a dísztárcsás acél, és könnyebb is tisztítani.

Speciális eset a felnik esetében akkor áll elő, ha 330i-nk, vagy 330d-nk van, ugyanis ezeken ún. nagyfék van, és ezekre az autókra 17-es alatt nem megy fel felni. Így nekünk marad a ritka 17-es acél, de leginkább az alu 17. Annyi esetleg kiváltság lehet, hogy nem kell télire 225-ös méretet venni, hanem van olyan 17-es, amire a 205/50 is felmehet.

Amúgy a BMW E46 17-es kínálata a BMW felgenkatalog szerint így nézne ki:

Megfigyelésem szerint a leggyakoribb 17-es felnivariánsok 46-osokon: 1. styling 44, 2. styling 73, 3. styling 79 és 137, ritkábban: styling 96 és 89.

Nálam a nyerő a Styling 73-as variáns. Az oka elég egyszerű: ezzel vettem a kocsit kint No-ban, és hülye lettem volna lecserélni, mivel eredendően is a sűrű-küllős BMW felnik tetszenek, másrészről a gyári előírások szerint a styling 79 és 98 mellett csak erre mehet fel 205/50 R17-es gumi, s nekem meg pont ilyenre volt szükségem. (Télre amúgy is keskenyebbet teszünk fel + a 205/50 olcsóbb, mint a 225/45 méret...)

A gumikról

Sokan nem így gondolják, pedig megmásíthatatlan tény, hogy autónk egyik legfontosabb szereplője abban a versenyben, mely úgy hangzik, hogy időjárás+út vs. autó, az a GUMI! Ezen gurul a kocsi, ez adja át az útnak a fékezést, kanyart, gyorsítást és nemcsak szárazon és esőben, hanem télen hóban és igen(!) jégen is! Ugyanis a téligumikat tesztelik jégen is. Persze "jégenjárásuk" nem mindenható, de korlátozott mértékben (pl.: ónos eső) ilyenkor is tapadást biztosítanak.

Azt ma már mindenki többé-kevésbé belátja, hogy a nyári gumi télen sz...rt sem ér. Persze lehet vele próbálkozni, de gondolom a gumi miatt senki sem szeretné gyönyörű BMW-jét az árokban látni, úgyhogy ezen ugorjunk is át, s nézzük az örök kérdést: melyik a legjobb gyártmány/márka/típus?

Itt sajnos le kell lomboznom a társaságot, ugyanis a tutifrankót én sem fogom megmondani, hanem csak elmondom, hogy én hogy választok gumit télen. 

Nálam a prioritás így néz ki:

Alap, hogy csakis prémium márka jöhet szóba: Michelin, Continental, Dunlop, Bridgestone, Semperit (igen figyelemreméltó a márka téligumik terén!!), Hankook és Pirelli (téliben a piros-sárga logós márka nem remekel annyira. Nem úgy mint nyáriban...)

Aztán a tesztek (pl.: az ADAC 2014-es téligumi tesztje) nem szoktak meghatni, hacsak annyiban nem, hogy mindig konstatálom: jé milyen érdekes, hogy a prémiummárkák végeztek legelöl. 

Nálam a lényeg egy gumi kiválasztásánál az alábbiakon van: milyen a teszten kapott érték...

1. nedves, 
2. havas, 
3. jeges,
4. száraz úton. 

A zaj-fogyasztás és kopás nem érdekel! Ezek nem biztonsági tényezők, s ezek alapján lett a nálam favorit Michelin Alpin 5 csak 7. a listában, pedig nedves úton az elsőhöz képest nem sokkal maradt le, havason ugyanolyan lett, jegesen is, szárazon kicsit gyengébb, de a zaj, meg a kopás lehúzta.

S faramuci dolog, de az 1. és a 7. helyezett között csupa olyan gumi van, aminek a fenti négy tényezője általában rosszabbak, mint a 7.-é!! Pl.: havas és jeges út pontszámai!! S kérdem alázatosan! Mi a fontosabb? A zajhatás, vagy az, hogy nem csúszkálok télen?

Jó persze eltúloztam, hogy a 2.-6.-ig a gumik csupa "rosszak" lennének, mert ezek is jó gumik. Sőt! 

Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a pontozást azért érdemes megnézni az európai zöld-energiatakarékos-környezetvédős-bla-bla világunkban...

Nálam a márka bizonyított: MARcsikámon a Michelin Alpin A4-e volt megtalálható, míg a 30i-re ennek utódját az Alpin 5-öt vettem meg. (Összesen a 4db  205/50 R17 93Y méretben 180.000 Ft volt.)

A fentiek mellett nálam azért is esett a választás a Michelin téligumira, mert anno a MARcsikámon is nem egyszer bizonyított (brutális hóesés, ónos eső). Eredendően Alpin 4-et akartam venni, de amikor felhívta a figyelmemet a kereskedő, hogy van egy újabb verzió is, akkor egyből mondtam jöhet. Mindezt tettem úgy, hogy még ki sem jött róla az ADAC teszt... De én megbíztam a gumigyártóban. A mislen azért nemhiába mislen. Sokan fikázzák, hogy már ez sem a régi, bla-bla-bla de nekem bevált, így járt utat járatlanért el nem hagyok!

"Nem kell be....ni ez még nem rock n roll!" - avagy milyenek a 30i-s hétköznapok

Bevezetés gyanánt

2014. májusában búcsúztam MARcsikámtól, attól az autótól, amin megtanulta az egyszerű halandó (értsd.: kezdő BMW-s), hogy milyen is az, amikor a kocsi alatt olajtócsa van, s ami persze tegnap még nem volt ott, vagy milyen az amikor először villan ki a sárga olajlámpa. De ezek mellett persze tudta élvezni hosszú utakon át azt, amit csak egy BMW tud nyújtani: a páratlan vezetési élményt.

Majdnem teljes futómű-felújítást követően (lengéscsillapítók, szilentek) fél Európát bejártam/bejártuk vele. Dinamizmusa, kényelme, komfortja (bőr ülés + gyári sötétítés) hozza a BMW-től elvárt szintet.

A második autó nem tud első lenni. És noha ez csak egy üres frázis mégis igaz: már nem éltem meg akkora örömnek az első olajcserét, mint anno a MARcsinál. Nem fogott el hatalmas lelkesedés, amikor a 30i-nél is le kellett bontani a fél csomagtérajtót, hogy a teljes/részleges rozsdásodást, mely típusbetegség kikezeljük. Akkor anno nem keveset szórakoztunk el vele. De meglett az eredménye, mert az új gazdájának ezzel már nem kell foglalkoznia. 

Néha akadt ilyen is: süt a nap s árnyékba kellett vonulni! 

MARcsi és az utód - különbség

Emellett azonban kilométert is tettem bele eleget, ugyanis 3,5 hónap alatt közel 6.500 km-t! (Minden relatív! A MARcsival összesen tettem meg két év négy hónap alatt kb 11-12 e km-t!!!) Megjártam vele Bécset, Voitsberget, Illereichent-Münchent s psze sok nagyvárost hazánkban. Itt adódik az első nagy különbség a MARcsihoz képest, mely az "élményben" foglalható össze. Egy csúcsmodell hathengeres egy majdnem alapmodell 18i-vel - mégha a nyomatékos N42B20A-ról is beszélünk - NEM hasonlítható össze. 

Úton hazafelé Illereichenből. Persze napsütéses időnk volt végig! Amúgy pedig nem volt kis táv, amit Levente barátommal 2 nap alatt lenyomtunk!

A 30i-s hétköznapok színe-java

Mi más is érdekli általában a BMW-s társadalmat, mint a 

1. fogyasztás, 
2. előjövő hibák, és 
3. az utólag beszerelhető extrák (ültetés, tucatpakett, felnicsere, stb.) 

Ritkán esik szó az élvezetről/élményről pedig ennek kellene az elsőnek lenni. Nálam ez is volt az, de erről már írtam így marad a most felsorolt három tényező.

Bajorország csodás falujában tökéletes felvezetést kaptunk: BMW E91 325iA volt az, ami mutatta nekünk az utat!

Eső-eső-eső, illetve megtett km-erek. Az autó eddig ötösre vizsgázott, és remélem, hogy így is marad - igaz mindent megteszek érte! 

Egy szokásos pihenő: Landzeit Hotel - Mondsee

Ebből én a fogyasztást nem szeretném túllihegni, hanem annyit mondok, hogy a 330i Touring manuálissal, 225/45 R17-es papucsokon 13 litert eszik! Igen ennyit, de van hogy 20,4 litert. Ezt akkor produkálja, amikor kijövök a tankolásból és ki van nullázva az átlagfogyi mutató: ilyenkor ennyit mutat! Ez a fenti két mondatot azoknak szántam, akik egyfolytában azzal vannak elfoglalva, hogy a 20i, vagy a 18i eszik-e keveset, vagy ne adj Isten a 20d? Ha fáj a tankolás, akkor ne akarj nagy hathengerest!

Amúgy viszont nekem az alábbi átlagok jöttek ki: (Egyes tankolások után a beletöltött benzin és a megtett kilométerekből számolva, s közel teljes tank kifogyasztása után.)

1. alkalom: 10,12 liter

2. alkalom: 9,02 liter

3. alkalom: 8,45 liter (BC szerint: 8,3)

4. alkalom: 10,16 liter

5. alkalom: 9,23 liter (BC: 9,4)

6. alkalom: 8,3 liter (BC: 8,3) (Németo nagy táv)

7. alkalom: 8,4 liter (BC: 8,3) (Németo nagy táv)

8. alkalom: 10,27 liter

9. alkalom: 9,35 (BC: 9,35)

10. alkalom: 9,27 liter (BC: 9,4)

Emlékszünk még a MARcsi fogyasztására? (1995ccm, 143 ló?) Na akkor ezek fényében nézzük át mégegyszer a fentieket! A konklúziót vonja le mindenki maga, csupán annyit tennék hozzá, hogy a vezetésem nem az a finomkódó, sokkal inkább a lendületes, sportos illik rá. (De nem is a szarrátiltat!)

(Ja és, hogy a BC nem sokat téved!)

Aki ismer az tudja! Nem a fogyasztásáért vettem, de amit tapasztaltam az letaglózott!

Itt éppen a rekord fogyit látjuk 130 km/h-val megtett 54,8 km-nyi autópályázás után. Persze ez változott, de teljes tankot kifogyasztó pálya-autóút-egy-egy település utazások után a fogyasztás rendszerint...

6. Balatoni Powerfanatics.com BMW találkozó - 2014. Augusztus 15-17. Zamárdi

Amióta BMW tulajdonos vagyok a balatoni BMW találkozót egyik évben sem hagyom ki. Így részt vettem a 4., 5., és idén a 6. Póverfantasztikus BMW találkozón is. Az idei rendezvény - mivel a programok úgy nagyon sohasem hoztak lázba - számomra ugyanúgy telt, mint az elmúlt 2 évben: bóklásztam a szebbnél-szebb autók között, s szóba elegyedtem azokkal akikkel megérte eszmecserét folytatni. Mert persze voltak olyanok, akik rohadtul nagyra voltak magukkal, s gőgösen pöffeszkedtek autójuk mellett. Ezeket elkerültem.

Észrevételek:

• Ennyien még sohasem voltak.
• Oldtimer autóból viszont jelentősen kevesebb látogatott el a találkozóra
• ugyanúgy E38-asból és E31-esből (8-as BMW) is kevesebb volt, s
• a modernkori M-esek felhozatala csupán két E60M5-ből és - ha jól láttam - egy E92-es V8-asból állt. 
• M-esek közül egyértelműen E46 M3-ból volt a legtöbb.
• Nekem annyira nem tűnt roncsautó találkozónak a mostani tali: kevés volt a szarrárohadt, leszakadtlökhárítós, "roncs kaszniban épp, hogy élek" autók.
• Ellenben olyan patika E36-osokat láttam, amik - őszinte leszek - meglepetésként értek. De voltak kifogástalan állapotú E46-osok és 39-esek is!
• Nem egy off autó is akadt a találkozón, ami a be nem jutó BMW-k elől vette el a helyet. (Egyedül egy volvót láttam, ami sajátos BMW jegyeket magára öltve asszimilálódni akart... :-))
• A bejutás szerintem ezen a talin jobban megoldott volt, mint tavaly. Ja és voltak parkíroztató emberek is! 
• A gumifüst és drift produkció sokkal gyehenábbra sikerült mint a tavalyi, vagy azelőtti. Alig volt jelentkező, és igazán póverfúl vasak sem léptek fel.
• Ellenben a sexy autómosás produkció jóra sikeredett! Bár élőben nem láttam, csak telefonos videóról, de fiatal, csinos, kevés km-es jányok mostak egy 523i-t, úgy, hogy véletlenül pár ruhadarab is lejött mosás közben...
• A szépségverseny megint kígyózó sorokba torkollott.
• A bringás csávó (szpíker) végre talált magának 5 perc erejéig egy valódi bringát.
• Az egy négyzetméterre eső M-festes matricák száma a tavalyi szinthez képest jelentős visszaesést mutat! (Talán már nem népszerű annyira.)

A találkozón szereplő autókról a korábbi évekkel ellentétben sokkal kevesebb fotót lőttem. Ennek oka az, hogy azért 3 év tömény BMW-zése után azért az ember belefárad egy picit a töméntelen BMW áradatba, és akarva-akaratlanul is már csak a kuriózumokra koncentrál. Éppen ezért szinte csak olyan fotókat lőttem, amin nem hétköznapi autók, vagy érdekességek vannak.

Jöjjön is tehát a képes beszámoló!

Indulás - Balatonvilágos 

Indulás előtt egymás mellett két csúcsmodell: 330i Cabrio, és 330i Touring.

Egy ilyen udvart sokan elfogadnának, ugyanis volt itt minden! Benzin-diesel, SAV, és M is! Egyedül Qpé nem! + medence!

No akkor induljunk el! Bal kísérő egy V10 M5!

Érkezés - Zamárdi

A szokásos egy helyre parkolás. Most mázlink volt, és árnyas helyen vészeltük át a találkozót. Nem úgy, mint a tavalyit vagy a tavalyelőttit.

Hogy egyértelmű legyen minden. :-)

Ilyen egy klasszikus BMW találkozó: BMW-BMW mindenhol, ameddig csak a szem ellát. Általában E36-39-46-60/61 volt a legjellemzőbb széria.

Megúnhatatlan formák: E36 és ezen belül is cabriók. Az elől álló alighanem egy 318i.

A beltér pompás volt! Főleg, hogy nekem amúgy is a kedvenc bőrbelső mintázatom az, amikor egy bőrülés széle, egyfajta kontúrként más színű "szegéllyel" kerül kiemelésre!

Ezeket a Z3-asosokat mindig is nagyon bírtam. Egy külön világ az övüké...

Aki asszimilálódni (elrejtőzni) tud, azt nem cenzúrázom! :-)

Keresd a hibát a képen!

(Megfejtés: fordítva van az index... :-))

Bemutatkozik a BMW E34 M5 - Kezd teljessé válni az ///M5 paletta!

Csak egy kétnapos németországi (ezen belül is bajorországi) kirándulásnak indult, de aztán mi lett belőle! Sikerült még egy ///M legendát testközelből megismerni! 

- gondoltam ezt azután, hogy 1.600 km-t leautózva hazaérkeztem Németországból. 

Ugyanis a BMW-k őshazájában Bajorországban egy újabb élménnyel gazdagodott a magamfajta BMW fanatikus: az E39 M5 és az E60 M5 után megismerkedhettem egy újabb ///M5 szériával, az E39 M5 méltó elődjével az E34 M5-tel! És ezzel egyel közelebb kerültem, ahhoz, hogy teljessé váljon az M5 paletta feltérképezése! Már csak az E28 M5 és az F10 M5 van hátra! S tudjuk, hogy van ez! Evés közben jön meg az étvágy! :-)

Az autóról

No de vissza a bejegyzésem tárgyához az 1990-ben Dingolfingban gyártott, de 1991-ben forgalomba helyezett E34-es M5-öshöz, melyről - kedvcsinálóak - rögtön mutatok is négy képet:

A képekről lerí: nem egy bontószökevényről beszélünk, de nem is egy agyontuningolt, elhanyagolt, rommá törött, majd újjáépített vasról, hanem egy többszörösen (németországi BMW-s találkozókon díjnyertes) közel gyári állapotban megőrzött E34 M5-ösről, aminek motorjában csupán 70.000 megtett km van!  Az utolsó képen látszik, hogy a hazánkban sajnos nem alkalmazott időszakos rendszámmal rendelkezik az autó: azaz telet, latyakot, kiszórt kavicsot, sót nem nagyon látott, mivel egy nyári vakációautóról van szó! (A rendszám végén a 04 az áprilist, míg a 10 az októbert jelöli: azaz ezen hónapok között lehet használni az autót.)

Amikor az autót először megpillantottuk azt hittük, hogy egy újabb Techno Violet Metallic színű BMW-vel van dolgunk. De nem! Tévedtünk. Ugyanis az autó pontos színe: Macaoblau metallic. Azaz eredendően egy kékes-lilás színű autót kellett volna látnunk, de mi megelégedtünk annyival, hogy "az autó szép sötétlila színű" :-)

Az autónak jelenleg egy nagyon kedves hölgy a tulajdonosa, aki fiúk között nőtt fel ennek köszönhetően a BMW-k megszállottja, így az M5-ös mellett, van még egy prefaceliftes E46 330Xi-je és egy piros E30-as kabriója is...

Nem hiába írtam, hogy jelenleg, mivel az autó - családtervezési szempontok miatt - eladósorba került. Az ára nem alacsony, ellenben magas: közel 3 millió forint!

Igaz a magas árat némileg árnyalja az alábbi - korántsem teljes - felsorolás az autó szerviztörténetéből:

• 2002-ben általános motor-karbantartás 8635 euró (kb.: 2,5 m Ft!!)
• 2012: egyszer 387 euró
• 2012-ben mégegyszer 120 euró, majd 96, 303, (Ezek között volt pl.: a teljes ablaktörlőrendszer kicserélése). 2012 eddig: kb 270 e Ft)
• 2012: 1799 euró: teljes futóműfelújítás. (kb 530-540 e Ft)
• 2013: műszaki 134 euró

A lista jelzés értékű! Mint írtam nem teljes. No és persze végig BMW alkatrészekkel, sokszor BMW márkaszervizben. (A környéket a BMW-Reisacher uralja)

Érdekesség

Érdekesség az E34 M5 kapcsán, hogy jóllehet a szériának volt 8 hengeres motorral szerelt variánsa is (M60B40 V8-as motor 400Nm és 286 lóval) ennek ellenére az M változat egy soros hathengeres motort kapott! (Ok: a V8 aggregát '92 körül került fel a palettára, de addigra már kijött - pontosabban ki kellett jönnie - a hathengeres "emmötnek.")

Emellett érdekesség volt, hogy az M5-öst 94-95-ben már hatsebességes váltóval is meg lehetett rendelni, illetve az E34-es széria M5 variánsa - szemben az E28, E39, F10 szériákkal, de illeszkedve az E60/61-eshez - kapható volt Touring kivitelben is! 

Egy kis kitekintés

Az E34 M5 tárgyalásakor megkerülhetetlen a grúz utcai driftvirtuóz Giorgi Tevzadze említése. Ugyanis ő volt az, aki az OOM-500 rendszámú autójával és hihetetlen vezetési tudásával legendássá tette az E34 M5-öst!

Aki esetleg nem hallott volna róla, íme egy kis bemutató:

Le kell szögezni: A fickó tudott. Nem picit, nagyon. Az autót 100%-ban uralta, ismerte. És mázlija is volt. Egészen addig míg egyszer át nem adta másnak a kormányt: saját autójának anyósülésén érte a végzet 26 évesen.

E34 M5 részletek