Elérkezett a nagy nap, hogy végre egy szakértő szem élőben is szemügyre vegye a drágaságot és kiderüljön, hogy nagy gáz van-e, van-e gáz, vagy egyáltalán mi van?
A reggel szépen indult, 8:00 kelés, 8:20 reggeli, 8:30-kor kijárás, körbejárás, rendszámcsere (elsőt hátra, és fordítva). Az utóbbi elem viszont sajnos csak terv maradt. Amúgy 9:00-ra voltunk bejelentkezve a doktorbácsihoz, azaz ha minden rendben ment volna akkor, oda is érünk időben. De nem ment.
Szépen kimentem, kocsiba be, kulcs be és indítás következett, azaz következett volna, mert hangos kattanások, és fényszóró felvillanások adták tudtomra: ez bizony nem megy ma sehova. A beszarásjelző megint felvillant, az elmúlt hét folyamán immár harmadszorra...
Na és itt meg megint mi a jó bánat van? - sóhajtottam fel. A kocsit nem jellemeztem szép, hízelgő szavakkal, hanem csak a "szerencsémet".
Hívtam Levi barátomat - aki úton volt felénk - , hogy gond van, most nem a kormányzár b@szott ki velem, hanem a kocsi nem indul. Jelezte: valószínűleg az akksi adta meg magát. Na mondom király.
Amíg hozzánk ért addig mi megpróbáltuk kitolni a garázsból a paripát, hogy egy bikát is adjunk mellé, vagy inkább neki. Igen ám, de a kitolás nem ment egyszerűen, mert van egy kanyifars a garázs és az udvar (kijárat) irányába, és ezt a ferdeséget szervo nélkül qrvanehéz kikormányozni.
Nehéz, és nem is sikerült. Így megálltunk egy köztes állapotban, amikor már hozzá lehet férni a kocsihoz, de még nincs is kint teljesen.
Nekiálltunk tölteni, közben oltári dörejjel megérkezett a V8-as fenevaddal Levi barátom is. Telefonnal nem is kellett megcsörgetnie, mert már kilométerekkel korábban hallani lehetett, hogy jön egy hangorkán felénk... A nap első mosolyát ezzel ki is sikerült csikarni belőlem: Ez az M5-ös. Igen, ez egy legenda. Olyan gyönyörű. Csillog villog. Na bezzeg a drágaság, mely jelenleg viszont üzemképtelen. Ezért nem is kalandoztam sokáig az E39 világában, hanem vissza a valósághoz, azaz az E46-oshoz.
A kocsi láttán a Levi is konstatálta: ez bizony a sok állásban lemerült. Hát igen, január óta talán kétszer járt kint az utcán, akkor is rövid távokat, és leginkább annyi volt vele a mozgás, hogy garázsból ki, majd be - ha valami miatt útban volt.
Olyan 8:58-ra be is sikerült bikázni egy repülőgép-akkumulátorral (ebből sem sok van egy átlagos garázsban :-)), így végre el lehetett indulni a korábban az indítások során 10,1-re leszívódó akksival.
A generátor is töltött rendesen (kb ~14 körül, mint kiderült ez a normális).
Így egy alapos késéssel érkeztünk meg a szerelőhöz, olyan 9:15 körül. De legalább megérkeztünk!
Onnantól már ment minden, és kezdetem én is megnyugodni, hogy csak megoldottuk a dolgot, és eljutottunk a célállomásra. Begurultam a szerelőraumba, majd a doktorbácsi megemelte a Drágaságot. De innentől beszéljenek a képek:
A Marcsi a lógó lábakkal készen az átvizsgálásra
