BMW E46 - Avagy a bajor autógyártás egyik csodája.: Autóvásárlás - Átértékelve

Korábban - még a bmwe46.tumblr.com-on - jó pár bejegyzést szenteltem a BMW vásárlásom viszontagságainak, ezen tapasztalataim ecsetelésének. (Lásd alul a linkek!)

Így, hogy lassan eltellik fél év, hogy kocsiról-kocsira elkezdtem járni az országot, meg már hogy a garázsban parkol a kiválasztott, úgy már könnyen bírálom önnön magamat is, hogy voltak téves, vagy inkább nem éppen pontos megállapításaim, és további tapasztalatokra sikerült szert tennem.

Összefoglalva vegyesen minden, de mégis pontokba szedve:

1. Mindig állítottam, hogy Németországból kell BMW-t venni. Ezt mind a mai napig vallom, és ha valaki megkérdez, hogy hazánkban meginduljon-e BMW-t nézni tuti, hogy lebeszélném. Hogy miért onnan, azt sokszor leírtam a, így itt most erre nem térek ki.

2. Aztán határozottan állítottam, hogy Németo-ból kell behozni egy járgányt, ennek ellenére én még is egy - látszólag - magyarországit vettem meg. Magyarországi volt, de E-s rendszámmal, és cakli-pakli minden papír megvolt, műszaki adatlap, biztosítás, nem régen volt Mo-n, és a német adásvételi szerződés által ismert volt a vételi ára is. És ezt korántsem áron alul adták el - még kint sem. Magyarán nem présszökevény volt. Nem volt törve, még csak festve egy elem sem! Apró karcok voltak rajta, meg - ott helyben észrevett, és később kiderült apróbb - rozsdásodások. De nem az egész ajtóél rohadt szarrá, erről szó sincs, azok teljesen épek. Szóval jónak nézett ki, hibakód, ott helyben olvasva lett, és mindössze 4 apró hiba merült csak fel. A vétel mellett döntöttem. És azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Betartottam:

“Ne kapkodd el a vásárlást. Olyat válassz ami minden tekintetben megfelel az elvárásaidnak és amelyikbe ha beleülsz soha nem fog elkapni az az érzés, hogy “jobb lett volna talán várni még…”. Ha 318i-t szeretnél akkor várj még rá. Egy BMW-t nem azért vesz valaki, mert hirtelen egy kocsira van szüksége. A BMW egy életforma…”

Aki alaposan szemrevételez egy BMW-t, az egy ilyen ordítóan nagy rozsdafolt láttán rögtön visszavonulót fúj.

Később a szervizben beigazolódott az, amit egy BMW-s kollégám így fogalmazott meg:
"Mint kiderült jó vétel volt, futómű nem lóg, körbe új fékek vannak, motorban Mann-szűrők, látszik volt gazdája Németo-ban. Ez is azt jelenti, még mindig érdemes kintről behozni! Jó kiállású vas, makulátlan a belseje is!"

3. Állítottam az első részben: "200.000 km +-os kocsinak már híg a leve…" Igen, ha nem németországi, meg nem 10+ éves. Mert sajnos minden relatív. Egy magyar, vagy olasz 180.000 Km-es gép állapota az nem vetekszik egy vezetett szervízkönyves 220.000Km-es némettel. Ezt tapasztalatból mondom.

4. Véleményem továbbra is: Én csak benzines BMW-ben gondolkodnék.

5. Amit az elején nem tettem, de mindenkinek ajánlok: hibakód kiolvasó is kell, nemcsak a vásárlási tanácsok füzet. Utóbbi inkább a magabiztossághoz kell, meg hogy ne legyünk eltéríthetők a gondolatmenetünktől, és az alapvető - farkasordító - hibákat kiküszöbölhessük. És tudom: a hibakód kiolvasó sem garancia mindenre. Sőt nagyon nem. De egy olyan tényező, mely nagyban csökkenti az esélyét annak, hogy mellényúljunk.

6. Arra fel kell készülni, hogy a BMW vásárlása az nagy dráma, heves érzelmekkel övezett, sokszor már filozófiai kérdéseket is felvető dilemma: Megvegyem? Ne vegyem? Ennyiért? Jó, de ez meg az, de az meg nagyon jó! Aztán: Mi lesz, ha elviszik pedig jó lett volna? vagy: Megvegyem, mert jobbat úgy sem találok? stb. Ezekre választ sokszor már én sem tudtam. Ami segített: nem egyedül voltam, volt objektív szem is. És nem hagytam magam lebeszélni arról, hogy BMW-t vegyek. Gondolkodási időt adtam magamnak, és próbáltam pro és kontra érvelni magamban.

7. Az egész hadjárat elején úgy voltam vele, hogy mindent néztem ami E46. Magas árkategóriát, meg alacsonyat is. Azóta az árak sokat változtak, de amikor én megindultam, akkor 1,2 volt az E46 alsó határa. Az alatt csak angol bontandókat lehetett kapni. Aztán persze kiderült, hogy a néhol 1,7 milliós kocsi is ezen a szinten volt...

Szóval én a legelején a legaljától (1-es), a 10-es skála kb 4-5-ös max 6-os szintjéig nyújtózkodhattam. Azaz 1,2-től 2-2,2 m Ft-ig, bár utóbbi esetében már nem tartottam bevállalhatónak egy regadós mizériát.

8. A történelem persze mindent átírt. Az autó bőven 2,1 fölé kanyarodott, de még mind a mai napig azt állítom megérte! És ez a lényeg.

9. Kőkemény tapasztalat, hogy a megvételen felül kell még egy min 300.000 Ft-ot taratlékként a zsebben tartani. És a 300.000 talán elég mindenre. (Ebben az átírás is benne van.)

Talán, mert tökéletes használtautó nincs. Vagyis van, de az nagyon kevés, és annak az ára már nem az én szintem (4-5 M Ft).

10. Azon ne legyünk meglepődve, ha egyszer csak olajfoltot pillantunk meg a kocsi alatt, ami múltkor még nem volt ott.

"Ez tegnap még nem volt ott. Na és vajon ez mitől van?" - érzést nevezem én beszarásjelzőnek. Ilyen meglepik nagy valószínűséggel érik az újdonsült BMW tulajt.

(Bővebben: http://bmwe46tumblr.blogspot.com/search/label/Beszar%C3%A1sjelz%C5%91)

Mivel a BMW-t még nem ismerjük így - nagyon nagy sansz, hogy - nálunk fog egy-két - reményem szerint - apró hiba kijönni, melyek esetében hirtelen meg lehet ijedni. De nem kell. Inkább érdemes kérdezni, meg a szerelőbácsit megrohanni. Kérdezni a már 1000 éve BMW-ket nyúzóktól kell.

11. A szerelőnek pedig a megvétel után nagyon ajánlott megmutatni, és a kötelező dolgokat kicseréltetni - feltéve ha kell. Mivel a kocsi már a minék, így a szerelői mustra egyértelműen arra jó, hogy 100%-ig kiderüljön: milyen kocsit is vettünk valójában? Mennyit kell költeni? Költeni 99,99% hogy kell. Kell, mert akkor tudjuk, hogy mi van benne. Friss olaj, meg szűrő, stb... (Ez kb. egy olyan 85.000 Ft-os mutatvány munkadíjjal együtt.)

Epilógus:

Amikor megvettem a Drágaságot, akkor még sok mindennel nem számoltam. Azaz számoltam, csak reménykedtem, hogy nem fog bekövetkezni. De azért értek meglepik bőven, de a lényeg szerintem az, hogy NEM BÁNTAM MEG!

Mindenkinek sok sikert a vásárláshoz! :-)